Ki ne ismerné Ficsor Zoltánt, a város aranykoszorús és Békés Megyei Príma-díjas cukrászmesterét? Az OrosCafén is sokszor találkozhattak már vele az olvasók, az évek során rengeteg receptjét osztotta meg velünk, hogy könnyebben menjen otthon a desszertkészítés. Most rendhagyó módon magánemberként beszélgetünk vele, karácsonyhoz közeledve arról kérdezzük, ő és családja hogyan tölti az ünnepeket.
– Nálunk december 24-én legkésőbb hajnal 4-kor csörög az ébresztőóra, hisz mielőtt kinyit a cukrászda, én már szállítom a megrendeléseket – kezdi Ficsor Zoli. – Ezen a napon a sok éves hagyományhoz híven reggel 7 órakor kiosztjuk a kollégáknak a karácsonyi ajándékokat. Olyanok ők nekem, mint a gyerekeim, így egyértelmű, hogy nem maradnak ki a sorból. Délután 1 óráig vagyunk nyitva, aztán hazaszaladunk, hogy betegyük a fa alá az ajándékok. Aztán rend szerint sógoroméknál gyűlik össze a család, náluk töltjük a délutánt. Ilyenkor a jó falatok után be szoktam iktatni egy kis szundit, mindenki tudja, milyen jó érzés teli hassal a rokonság trécselését hallgatva pihenni egyet a kényelmes kanapén.
A szenteste már otthon zajlik a Ficsor házban. Nem vár más Zolira, feleségére Mónikára, és a kislányukra, aki szintén Mónika, csak az ajándékátadás. Mivel a fenyőfát már időben, december 21-én feldíszítette a család, ezzel sem kell az időt tölteniük. A karácsonyfán ilyenkor már ott díszelegnek Mónika ovis és kisiskolás alkotásai, és a régi, antik hatású díszek, amelyek szintén a család nagy kedvencei.
– A karácsonyfa-állítás nekünk legalább akkora öröm, mint az ajándékozás. Bár volt egy karácsony, amit sosem felejtünk el a feleségemmel, hisz akkor kaptuk meg életünk legszebb ajándékát. A kislányom december 19-én született, de szentestére hazaengedték a kórházból, így abban az évben ő került a fa alá. A menetrend nálunk évek óta ugyanaz, van egy rézcsengőnk, amit ha megszólaltatok, mindenki tudja, hogy meghozta a Jézuska a csomagokat. Őszinte leszek, nem szoktunk nagy ajándékot adni egymásnak. Amire szükségünk van, azt év közben úgyis megvesszük. Ilyenkor, ünnepek előtt már sokszor olyan fáradt az ember, hogy örül, ha pihenhet, és nem kell az ajándékok után loholnia. Ami még fix program nálunk, az a Reszkessetek, betörők! Minden karácsonykor megnézzük, és még most is jókat nevetünk rajta.
A szenteste fennmaradó része sok-sok telefonhívással telik, karácsony első napján, december 25-én pedig a kiszállítások után Zoltán és családja a temetőbe veszi az irányt. Anyósával sajnos már csak itt tudják megünnepelni Jézus születését. Másnap, azaz 26-án Zoltán nagybátyjáéknál gyűlik össze a család. Aki Ficsor és él, mindenki ott van.
– A karácsony számomra a számadás ideje is. Ilyenkor végiggondolja az ember az elmúlt évét – folytatta Zoli. – Ha összegeznem kellene, röviden annyit mondanék: nagyon sokat dolgozunk, és nagyon kevés maradt. Keserves egy év volt az idei az iszonyú alapanyag- és energiadrágulás miatt, de nem küldtünk el egy embert sem, és nem is akarunk. Nem egyszerű, ez már a harmadik válság, amit a cukrászdának túl kell élnie, de mi kitartunk és nem is adjuk fel. Az üzleti élet most nagyon nehéz, reméljük, hamar vége lesz ennek a kényszerhelyzetnek, de ami még ennél is fontosabb, hogy a jó Isten adjon nekünk egészséget és békességet – zárta.
Fotó: Ficsor Zoltán gyűjteménye
