Csak a gyerekeknek jut? Vagy azért kap a szűkebb család minden tagja? Esetleg a barátok is számíthatnak egy kis apróságra? A kézzel készített vagy inkább boltban vásárolt a jobb választás? Az ajándékozási szokásaikról kérdeztük az orosháziakat.
– Mi csak családon belül, és csak a gyereknek és az unokáknak szoktunk ajándékot adni karácsonykor – mondta Keller Erika.
– Sőt, az utóbbi időben már inkább csak az unokáknak vásároltunk, az anyagiak sajnos erre adtak lehetőséget. Az unokáknak viszont az elmúlt években nagyobb ajándékot vettünk, régen mindig csak zokni volt, meg sál és sapka, de ezen már most túl vagyunk. Négy unokám van, ők már akkorák, hogy nem a Jézuskától várják az ajándékot, így szeretem kérdezni tőlük, mire vágynak igazán. Nem pénzt teszek a fa alá, azt személytelennek tartom, szerintem sokkal jobb az ajándék. De a legfontosabb úgyis az, hogy szenteste együtt ünneplünk nálunk, karácsony első és második napján pedig mi megyünk a gyerekekhez. A gyerekeim meg szoktak lepni egy-egy pici ajándékkal, valami kis jelképessel, de mi már a párommal sem tartjuk ezt a szokást – tette hozzá Keller Erika.
– Mi Jehova tanúi vagyunk, így nem tarjuk az ünnepet, részünkről nincs ajándékozás, és karácsonyfát sem állítunk – mesélte Dominkóné Piroska.
– Nekünk a karácsony napjai ugyanolyanok, mint akármely más napok. Volt egy előző életem, akkor még a szüleim szokásait követtem, aszerint tettem a dolgom, így gyerekkoromban megéltem ezeket a hagyományokat, de ma már más a helyzet. Azóta megismertem a Bibliát, és meggyőződtem afelől, mi a helyes. Istennek tetszően szeretnék élni, és ebbe nem tartozik bele a karácsony megünneplése – mondta Dominkóné Piroska.
– Megbeszéltük a családdal, hogy most már csak a gyerekeknek adunk. Mi már felnőttünk, így nem is vágyunk ajándékra – fogalmazott Pintér Ildikó.
– Van egy 17 hónapos unokahúgom, ő még persze ezt nagyon éli, neki mindenki vesz valamit, mi viszont már kinőttünk ebből. A karácsony nekem arról szól, hogy leülünk együtt vacsorázni, és végre találkozunk a távol élő családtagokkal. Sütünk, főzünk, jönnek a pesti rokonok, általában anyukám, vagyis a nagymama körül gyűlik össze a család, ő a vendéglátó, aki megteremti az ünnepi hangulatot. Az a fontos, hogy legyen egy nyugodt esténk, amikor mindenki nosztalgiázhat, amikor visszaemlékezhetünk a régi karácsonyokra. Nekem ahhoz nem kell ajándék, hogy a karácsony teljes legyen – fűzte hozzá Pintér Ildikó.
– Mi szeretünk ajándékozni, egymást is mindig meglepjük valamivel, és természetesen a gyerekeket is, ők az elsők – mesélte Burla Ramóna.
– Van egy 12, egy 13 és egy 18 éves gyermek a családban. Annyira már nem hisznek a Jézuskában, de inkább nem jelentek ki ilyesmit, mert a Télapót is várták még idén. Én azt szeretem, ha meglepetést okozhatok az ajándékozással. Persze nyitott füllel járok köztük, figyelem, hátha megtudom, minek örülnének, de ha nem hallok semmit, akkor én magam választok nekik valamit. Ha hazamegyünk Erdélybe, akkor a testvéreknek, szülőknek is viszünk egy kis jelképes apróságot, sőt, előfordult már, hogy a barátoknak is vettünk valamit a boltban. Aki gondol ránk, arra gondolunk mi is – zárta Burla Ramóna.
Fotók: Horváth Bence
