Egy orosházi fiatalembernek, Daraki Zoltánnak rendkívül érdekes és különleges gyűjtőszenvedélye támadt. Előbb borotvakéseket, majd biztonsági borotvákat, borbélyeszközöket kezdett gyűjteni. Mára már komoly mennyiségű és értékű különlegességet, régiséget tudhat kollekciójában.
– Kérlek mutasd be a gyűjteményt, mi minden van benne.
– Először is fontos leszögeznem, hogy ezek a tárgyak nálam nem csak gyűjteményi funkciót töltenek be, hanem használati tárgyak is, így összességében kell ezekről beszélnem. A gyűjteményem legnagyobb része különböző biztonsági borotvákból áll. Ezek cserélhető borotvapengével működő eszközök, amelyeket talán a legtöbben az édesapjuknál, nagyapjuknál láthattak használat közben. Emellett régi borotvapengék, borotválkozó pamacsok, egyéb régi tárgyak és a mai kornak megfelelő és minőségű borotvaszappanok is találhatóak. A gyűjteményem hangsúlyos részét a Gillette márkájú (több országban is gyártották) borotvák teszik ki, de a francia gyártású eszközök is komoly szerepet kapnak. Sok esetben ezek ritkábbak és különlegesebbek, ezáltal keresettebbek is a gyűjtők körében, de természetesen megtalálhatóak az angol, amerikai vagy német gyártású borotvák is. Összességében kb. 120 darab felett járok, ide nem értve a hobbimhoz kapcsolódó egyéb tárgyakat (például reklámtárgyak, pengeélezők, korabeli újságcikkek, pamacsok, pengék, stb.), de ez folyamatosan növekszik.
– Melyik az a tárgy, amely leginkább kuriózumnak számít manapság, illetve mely tárgyak a legöregebbek?
– Nehéz erre a kérdésre válaszolnom elfogultság nélkül, mert számomra mindegyik kuriózum, a történelem egy darabja. Gondoljunk csak bele, két világháborút és számos nehéz időszakot vészelhettek át ezek a tárgyak, kinek a kezében lehettek, kik használhatták és a kérdések száma végtelen. Viszont ha egyet kellene kiemelnem, az egy franciaországi barátomtól származó, eredetileg egy anno belgiumi borbély tulajdonában lévő 1936-os Gibbs évkönyv, amelyben a borbély precízen vezette a bevételeit és a kiadásait. Ebben a formában ez egy pótolhatatlan és egyedi tárgy a gyűjteményemben. Jelenleg az egyik legidősebb borotvám egy 1909-ből származó Gillette biztonsági borotva.
– Mennyit érhetnek ezek a tárgyak?
– Hogy mennyit is érnek ezek a tárgyak, az nézőpont kérdése. Ha kiülnék a helyi piacra és kitennék egy 150-200 Euro-s, vagy magasabb árcímkét egy ritkább borotvámra, akkor minimum furcsán néznének rám, de biztosan kinevetnének. Ha ugyanezt egy hozzáértő látja, akkor elképzelhető, hogy gondolkodás nélkül megveszi, mert nem, vagy csak nagyon ritkán lehet hozzájutni az adott tárgyhoz. Számomra pedig felbecsülhetetlen. Másrészt azért is nehéz megállapítani egy hozzávetőleges összeget, mert ahogyan fent is leírtam, némelyik tárgy már pótolhatatlan. Az értékük folyamatosan növekszik. Sokszor 100 évesnél régebbi használati tárgyakról beszélünk, ezáltal egyre kevesebbhez lehet hozzájutni az idő múlásával.
– Sokan gyűjtenek ezt-azt. Hogyan jött neked, hogy borotvákat, borbély eszközöket gyűjts?
– Mivel a borbély szakma és a szakáll a reneszánszát éli az utóbbi években, így 2017-ben jött egy gondolat, hogy egy minimális borostát szeretnék, az addig simára borotvált arcomra, amit természetesen igazítani és ápolni is illik. Hozzá kell tennem, hogy a mai világban megszokott eldobható borotva és borotvahab kombinációt soha nem szerettem és mint a férfiak nagy részének, nekem is nyűg volt ez a „kötelező” időtöltés. Hosszas olvasgatás és keresgélés után egy hazai aukciós oldalon kötöttem ki, ahol egy viszonylag régi borotvakést vásároltam meg, az eladóval pedig összebarátkoztunk. Kiderült, hogy a Facebookon és egy internetes fórumon létezik egy kis közösség, akik szintén ennek a hobbinak a „rabja”. Ezek után számos borotvakés érkezett (ekkor még csak kizárólag ezekkel kezdtem el foglalkozni) a világ minden részéről, amelyeket szakember felújított, majd használatba kerültek. Semmihez sem fogható érzés, amikor habos arccal a tükör előtt állva, borotvakéssel a kézben próbálkozik az ember sérülésmentesen megborotválkozni, ahogyan azt nagyapáink tették nap nap után.
Évekkel később a borotvakéseimet felszámoltam, helyette jöttek az addig számomra figyelmen kívül hagyott biztonsági borotvák, és ott teljesen kicsúszott a talaj a lábam alól. A borotvaszappanok pedig kötelező eszközök, ebből készítem el a borotválkozáshoz szükséges habot, a pamacs segítségével. Ezek túlnyomó többsége az Egyesült Államokban készül és a prémium minőséget képviseli. Itt is feneketlen kútba eshet az ember, hiszen számtalan gyártó, számtalan illatvariációkkal várja a vásárlóit, arcszeszekkel és egyéb kiegészítőkkel.
– Van-e valamilyen terved a gyűjteménnyel?
– Kiállításban nem gondolkoztam még, de mivel elég réteg hobbiról van szó, így nem tudom, hogy lenne-e rá érdeklődő, még ha a gyűjteményem magyarországi viszonylatban jelentősnek is mondható. Természetesen nyitott vagyok mindenre. Múzeumnak elajándékozni semmiképpen nem szeretném, használom és gyűjtöm, ameddig az
örömömet szolgálja. Utána pedig remélem, hogy egy másik hasonló gondolkodású embert fog majd boldogítani és ezek a tárgyak használatban maradnak még sokáig, viszik magukkal a saját történetüket.
– Mennyi időt, energiát fordítasz új darabok felkutatására, megszerzésére, illetve a meglevők karbantartására?
– Ha a feleségemet kérdeznéd, akkor biztosan azt válaszolná, hogy túl sokat. Viszont szerintem lényegesebben kevesebbet, mint korábban, de így is el tudok még merülni az aukciós oldalak bugyraiban. Mivel kevesebb dologra fáj már a fogam, így azokat jobban kell keresni és ha nem elég gyors, vagy szemfüles az ember, egy másik gyűjtő lecsapja.
Ki kell hangsúlyoznom, hogy számomra az adja a hobbi lényegét, hogy felkutatom az adott tárgyat, alkudozom az eladóval (ha lehet), vagy a liciten izgulok és ha szerencsém van, a lehető legkisebb áron sikerül megszerezni a „kincset”. Ez sokszor összejön, sokszor pedig nem. Engem az nem boldogít, ha fix áron valamit meg lehet szerezni, abban nincs semmi izgalom. Amit mindenképpen kiemelnék, az a borotvák gyűjtése miatt kialakult baráti kapcsolataim mind hazánkban, mind pedig külföldön és talán ez a legfontosabb. Mivel ezeket használom és leginkább a gyűjtői darabokat keresem, így különösebb karbantartást nem igényelnek, ettől függetlenül az idő vasfoga nyomott hagyott némelyiken,
ezeket igyekszem rendbe hozni, rendbe hozatni. Természetesen a hozzám került darabokat mindig alaposan megtakarítom és fertőtlenítem és csak ezután veszem használatba és a gyűjteménybe.
– Hol, hogyan kutatod fel a gyűjtemény újabb darabjait?
– A bűvész nem árulja el a trükkjeit. Az aukciós oldalakon túl, legtöbbször a kialakult külföldi ismeretségeken és barátságokon keresztül jutok hozzá újabb darabokhoz.
– Mit szól a hobbidhoz a család?
– Szerencsésnek mondhatom magam, mert a feleségem kifejezetten szereti és különlegesnek találja a hobbimat. Mindig jókat mosolyog, ha egy újabb csomaggal érek haza és próbálom neki elmondani, hogy az adott darab, miért különleges.
– Van-e lehetőség az érdeklődők számára, hogy megnézzék a tárgyaidat?
– Egyelőre nem, de ha egyszer lesz egy kezdeményezés és a hasonlóan „bogaras” társaim egy régiség kiállítást szeretnének a városban, szívesen csatlakoznék.
