Tegnapi cikkünkben Hajagos-Szabovik Adrienn történetét mutattuk be olvasóinknak, akinek már csak a birkózókarrierje megért volna egy külön történetmesélést. Nem sokkal később azonban bekerült az Áll az alku című műsorba, ahol ráadásul a műsor egyik ikonikus triumvirátusának is a tagja lett. Saját játéka is izgalmasan alakult, ahogy az azt követő élete sem volt mentes boldogságtól, de küzdelemtől sem.
Legutóbb ott hagytuk abba Adrienn történetét, hogy saját játékában már csak a 100 ezres és az 50 milliós táska maradt bent.
– Mindig hallgattam a szüleimre és hallgatok a mai napig. Felhívhattam anyut és ő egyértelműen azt mondta, hogy fogadjam el a 6 millió forintot, amit a bank felajánlott. Így akkor először gondoltam arra, hogy mi van, ha tényleg nincs nálam az a főnyeremény. Gondolkodtam és kicsit habozva, de elfogadtam. Majd mikor kinyitottam a táskát, kiderült, hogy tényleg jól tettem, mert elbuktam volna a 6 milliót és 100 ezret nyertem volna, ha kockáztatok, mert az a táska volt nálam. Mikor kinyitottam a táskát, először fel sem fogtam, hogy mi történik. Hatalmas élmény volt győztesként távozni. Szuper csapat jött össze és pár emberrel a mai napig tartom a kapcsolatot. Pár emberről pedig tudom, hogy sajnos már távoztak közülünk. Az Áll az alku egy hatalmas élmény volt és általa megerősödtem abban, hogy amit és ahogy csinálok az jó – foglalta össze.
A műsort követően először a Duna TV-n dolgozott a sportosztályon, mint szerkesztő, archívos, szinkrontolmács és marketinges. Szerette, de mégis úgy érezte, hogy ez nem az ő útja. Szülővárosában éppen ekkor, 2007-ben nyílt meg a Hotel Corvus Aqua, ezért oda jelentkezett recepciósnak. Felvették, itt pedig rengeteg tapasztalattal lett gazdagabb. Ennek köszönhetően tudott váltani és a Gyopár Panzióban lett alkalmazott, majd úgy hozta az élet, hogy egy lehetőséget kihasználva céget alapított férjével és édesapjával és kibérelték.
– Az akkori tulajokkal a mai napig jó viszonyt ápolunk, sokat köszönhetek Szőke Tibornak és Gombos Józsefnek, hiszen szabad kezet kaptunk nagyon sok mindenben. A panziót bekategorizáltattuk két csillagos hotelnek és kevés alkalmazottal, családias hangulatban dolgoztunk. 3 év hotelbérlés után szerettünk volna babát, ami sajnos nem akart összejönni. Közösen eldöntöttük, hogy szeretnénk váltani. Németországban adódott egy lehetőség és kiköltöztünk, majd egy hotel recepcióján voltam front office manager. Annyira megnyugodtunk, hogy jött a baba, fél évvel később kismama voltam – mesélte.
Kislánya neve Phaedra lett, ami a görög Theodora egyik változata, jelentése: Isten ajándéka. Gyermekük születése után a hétvégi szállodai munkák és az esti munkák már nem fértek bele az életükbe, Adrienn ezért ismét váltott, 2019 márciusa óta a Müncheni Magyar Főkonzulátus konzuli ügyintézője. Rajongással beszélt munkahelyéről és munkatársairól. Az utóbbi időszak azonban sajnos nehézségeket is tartogatott számára.
– 2021 februárjában kiderült, hogy ismét rákos lettem. A német orvosok megígérték, hogy kiveszik a mandulám, melyen a daganat a jobb oldalon helyezkedett el. Miután altatásban megnéztek, közölték, hogy műthetetlen a daganat és vegyek fel 6 hét kemo- és sugárkezelést a legnagyobb koronajárvány közepette. Ezzel természetesen nem értettem egyet. Felhívtam a testvéremet, aki felvette a kapcsolatot dr. Alzubi Ali főorvos úrral és együtt felvették a kapcsolatot prof. dr. Rovó Lászlóval, aki 2013-ban Dr. Keszthelyi Beáta főorvos asszony sikeres daganat eltávolítása és közreműködése után már először is sikeresen műtött, távolította el másodjára is a daganatot a nyakamból és most is így tett ép széllel. Azóta szoros megfigyelésen vagyok, de jól érzem magam. Nagyon hálás vagyok mindnyájuknak a betegségem és felépülésemben nyújtott segítségért, külön köszönet testvéremnek Furákné Szabovik Renátának a menedzseléséért, akárcsak a szüleimnek, akik szeretettel és törődéssel foglalkoztak velem a betegségem ideje alatt, valamint a férjemnek, Hajagos Zsoltnak és a kislányomnak, hogy tartották a frontot otthon Németországban – ismertette nem mindennapi életszakaszát – ismertette nem mindennapi életszakaszát.
Munkahelyéről is teljes támogatást kapott betegsége alatt, ezért hálás szívvel említette meg a konzulátust is, kiemelve lojalitásukat, amit felé tanúsítottak ebben a nehéz időszakban. Beszélgetésünket a következő sorokkal zárta: Jelenleg jól vagyok és remélem, hogy ez még sokáig így is marad!
