- hirdetés -

Az élet minden területén, így a sportban, Orosháza sportéletében is vannak kiemelkedő egyéniségek és vannak mellettük, akik segítik őket, de akarva-akaratlan a háttérben maradnak.

Sokan élnek közöttünk úgynevezett „szürke eminenciások”, akik szívüket, lelküket kitéve, egy életen át szolgálnak egy célt, de a rivaldafény csak ritkán, vagy talán sohasem vetődik rájuk. Az orosházi Nagy József is ebbe a csoportba tartozik.

Nagy József ’57-ben Pusztaföldváron született és ott nőtt fel. Szeretett sportágával, az asztalitenisszel az általános iskolában ismerkedett meg. Tíz éves korában, a suli szűk folyosóján felállított asztalnál fogott először ütőt a kezébe. Hamar kiderült, hogy jó a gömbérzéke és tehetséges a pingpongban is, nem csak a fociban. Ezt a két sportágat művelte gyerekként, de mint mondja, akkoriban a focit szerette jobban. Heti háromszor járt ki a nagyok edzésére, a pingpongra csak az iskolában volt lehetősége.

– Tizenhat évesen kerültem Orosházára. Tizennyolc éves voltam, mikor egyszer bementem a lottózóba és odaálltam Pintér Attila elé, mondván szeretnék pingpongozni, bejárhatnék-e edzésre. Attila végignézett rajtam, és azt mondta, menjek, majd meglátjuk mi lesz belőlem. Amikor az edzéseken játszottam az utánpótlás korú gyerekekkel, látta, hogy jobban csinálom, mint ők és fel is kért, hogy legyek utánpótlás edző. Tizennyolc voltam! Igazából 1975-től 2022-ig, negyvenhét éven át maradtam az asztalitenisz közelében és ügyes gyerekek bontakoztak ki a kezem alatt – kezdi történetét Nagy József.

Negyvenhét év után tette le a pingpong ütőt (Fotó: OrosCafé)

Az élet persze nem csak sportból áll. Józsi három egyetemre járt, kettőt el is végzett. A Testnevelési Egyetemen és a Pécsi Tudományegyetemen szerzett diplomát és angol nyelvvizsgát. Közben gyarapodott a család is. Mint sokak számára, az ő számára is eljöttek kisebb-nagyobb mélypontok az életben. Ilyen volt, amikor négy kisgyermekkel munkanélküli lett.

-Pántya Imre, aki akkor a munkaügyi központ helyi vezetője volt, egy hosszas beszélgetés után húsz jelentkezőből engem választott, az Európai Unió által támogatott Roma Start programba. Engem bármiféle munka érdekelt, csak fizetést kapjak és el tudjam tartani a családot. Később kiderült, hogy ez egy jelentős fordulópont lett az életemben. Megtanultam a lovári nyelvet és felsőfokú vizsgát tettem. Végül tíz évig tanítottam angolt és húsz éven át lovárit. Nem csak fiataloknak. Az asztalitenisz persze maradt a munka mellett. A tanítványokkal játszottam és itt-ott a megyei bajnokságban is, hogy ösztönözzem őket. Voltak kiemelkedőek köztük, hogy csak Göndös Gabit, vagy épp Bence fiamat említsem.- meséli.

Aztán eljött a pillanat, mikor Pintér Attila itt hagyott bennünket és halála egy időre megrengette az orosházi asztalitenisz életet.

– Attila egy kötelességtudó, rendkívüli munkabírású, szigorú, de végtelenül korrekt ember volt. A halálával hatalmas, hideg űrt hagyott maga után. Amikor az ipari suliba kerültünk át, már Bogdánffy Csaba vezette az edzéseket. Közben hazajött Páli Mariann és őt választotta maga mellé. Én ott feleslegesnek éreztem magam, kiléptem az OMTK asztalitenisz szakosztályából. Gondoltam egyet és elmentem a hármas iskolához és ott próbáltam folytatni a munkát, a fiatal pingpongosok nevelését. Létrehoztuk az Orosháza Asztalitenisz Sportjáért Nagy József Alapítványt. Szerettük a sportágunkat és nem akartuk abbahagyni. Később az Eötvös DPSE-nél folytattam az edzősködést. Besegítettem Gyurinak (Schneider György) az edzősködésben. Hétfőtől vasárnapig az utánpótlással voltam elfoglalva és ezt egy kissé a család is megsínylette. Hét közben edzések, hét végén versenyek. A gyerekeim úgy nőttek fel, hogy szinte alig láttak és ezt most már nagyon sajnálom – folytatta.

Nyugdíjasként sem unatkozik, könyvet ír (Fotó: CSJ.)

Tavaly szívinfarktust kapott, majd szívműtéten esett át. Nyugdíjba vonulása után sem unatkozik. Mint mondja könyvet ír szeretett sportágáról. Egyetemes lesz a könyv, mely bemutatja az asztalitenisz történetét, múltját jelenét.

Nagy József pályáját nem kísérték kisebb-nagyobb kitüntetések, hivatalos elismerések, de – mint mondja – a tanítványok és több generációnyi, keze alatt felnőtt asztaliteniszező szeretete kárpótolja.

Ha a továbbiakban is értesülni szeretne a témában,
akkor lájkolja az OrosCafé Facebook-oldalát.