November 1-je, azaz mindenszentek napja munkaszüneti nap, és mivel az ünnep idén keddre esik, október 31-ét pedig két héttel ezelőtt, szombaton már ledolgoztuk, így négynapos hétvégének örvendhetünk. Arról kérdeztük az utcán sétálókat, mit terveznek az előttünk álló napokra.
– Megyek a temetőbe, és viszem a virágokat a családi sírokra – mesélte Fehér Ibolya.
– A szüleim sem élnek már, és sajnos a férjem is meghalt. Még nem vettem meg a koszorúkat, úgyhogy az még előttem áll. Nem lesz könnyű feladat, nem merek már kerékpározni, úgyhogy gyalog kell majd cipelnem mindent. Fárasztó, de ez van. Gyakran szédülök, úgyhogy inkább nem ülök fel a biciklire. Ha végeztem a temetőben, várom otthon a népszámlálókat. Egyszer voltak már kinn, de épp nem voltam odahaza, úgyhogy most nagyon figyelem őket – zárta Fehér Ibolya.
– Dolgozni fogok, taxizok, mint minden nap. Nekem nem nagyon lesz pihenés ezen a hétvégén sem – fogalmazott Hegedűs Béla.
– Természetesen a temetőbe kimegyünk, ez minden évben így van, ezt a hagyományt idén sem szakítjuk meg. Szeretek még a tömeg előtt érkezni, most is október utolsó napjaira tervezzük a megemlékezést. Nem csak Orosházára viszünk koszorút és mécsest, vidékre is utazunk, ott is felkeressük a rokonok sírjait. Ilyenkor mindig meglátogatjuk a még élő családtagokat is, kicsit összejövünk, beszélgetünk, nosztalgiázunk – tette hozzá Hegedűs Béla.
– Ha jó idő lesz, kertet rendezek, és persze kimegyek halottak napján a temetőbe – kezdte Patyi Gábor.
– Ilyenkor az elhunyt családtagok sírjai mellett meglátogatom a régi barátokét is. Nem sietek, ez nekem nem arról szól, hogy meggyújtom a mécsest, és már rohanok is tovább. Hagyok időt az emlékezésre, a megállásra. Igyekszem a tömeg előtt érkezni, bár szerintem szombattól keddig tele lesznek a temetők. A mi rokonaink Orosházán nyugszanak, így vidékre nem megyünk, amit nem bánok, mert mindenszentek környékén mindig rengetegen közlekednek az utakon. A gyerekeink, amikor még kisebbek voltak, kijöttek velünk a temetőbe. Ma már ez nem igazán jellemző. Bár lehet, jó lenne most is magunkkal vinni őket, egy kicsit megismertetni velük a dédszülők történeteit. Akkor biztosan nem felejtenék el a felmenőiket. Bár őszintén szólva én azt vallom, ha valaki fontos volt a számunkra, nem csak ezen az egy napon, a temetőben emlékezünk rá. Elvesztett szeretteink emlékét a hétköznapokon magunkban, belül visszük tovább – fogalmazott Patyi Gábor.
– Mi nem tervezünk semmit, otthon leszünk – mondta Lakatos Veronika.
– Én nem szoktam kimenni halottak napján temetőbe. Anyukám, apukám hála Istennek még él, a távolabbi rokonok sírjára ők visznek mécsest meg koszorút. Én szerintem feljövök a kicsivel a városba, lehet, még egy kis játszóterezés is belefér, de ennyi – zárta Lakatos Veronika.
Fotók: Horváth Bence
