A közmunkások, a mezőgazdászok, az orvosok, a szakácsok, az autószerelők, a festők és a biztonsági őrök csapata csapott össze tegnap a Székácsban. A kilencedikesek avatása idén is rendkívül mókásra sikerült.
Hosszú évek óta komoly hagyománnyal bír a Székács iskolában a Móricka bál. Idén is kitettek magukért a szervező tizedikesek és a diákönkormányzat lelkes tagjai. Az egész napos beavatási szertartás igazán emlékezetesre sikerült.
– Ez a nap arról szól, hogy a kilencedikes diákokat hivatalosan is székácsossá nyilvánítjuk – mesélte Tóth Loretta, a diákönkormányzat elnöke. – A gólyák már a délelőtt folyamán járják az iskolát, buliznak, jól érzik magukat, délután pedig egy játékos vetélkedő vár rájuk. Minden évben valamilyen téma köré épül a Móricka bál, tavaly óvodásoknak öltöztették a tizedikesek az avatottakat, idén pedig a különböző szakmák tipikus öltözékét vehették magukra az újoncok, és mellé még arcfestést is kaptak.
Ezen a napon nemcsak a kilencedikesre vártak próbatételek, hanem az osztályfőnökeikre is, ők is kaptak egy-egy mókás feladatot, amelyben bizonyítaniuk kellett, jól ismerik az osztályukba járó diákokat. Az ofők fantasztikusan teljesítettek, szinte kivétel nélkül felismerték az eltorzított arcokat a vetítővásznon.
A nevetéssel teli délután egyik legnépszerűbb versenyszáma a Just Dance volt, de igazán jót mulattak a résztvevők és a nézők a vécépapíros babhúzáson és a magasba lógatott cukorkaevésen is. És még csak ezután jött a szerelmesvers-írás és a szájról olvasás. Nagyon jól érezte magát a délutánon Fucskó Dániel is, aki a biztonsági őrök csapatát erősítette.
– Elsős korom óta székácsos vagyok, szeretem ezt az iskolát, és nagyon élvezem ezt a mai napot. Délelőtt óta ebben a „szép” sminkben járkálok, előbb csak szakállat kaptam, aztán az orromat is lilára színezték a tizedikesek. Szuper ez a nap, hihetetlen jó versenyszámokat találtak ki nekünk, nekem személy szerint a babhúzó verseny volt a kedvencem, de igazából mindegyiket viccesnek találtam – mesélte Dani.
A nap végén eljött a Móricka eskü ideje, amit a gólyák fél lábon, egymásba kapaszkodva mondtak el. Ebben ígéretet tettek arra, hogy hűek maradnak iskolájukhoz, és arra is, hogy nem rettennek meg még a tanulástól sem.
Fotók: Horváth Bence
