Augusztus 12-e a fiatalok világnapja. Mikor azon gondolkoztam, hogyan lehetne jól megragadni ezt a témát, a „szembesítés” ötlete jutott eszembe. Úgy terveztem, megkérek néhány felnőttet, mondja el a véleményét a mai kamaszokról. Aztán jobban belegondolva arra jutottam, igazságtalan lenne, ha őket kiveséznénk, viszont nekik nem hagynánk lehetőséget a „visszavágásra”.
Végül három kamaszt és három felnőttet (mindhárman pedagógusok a város különböző iskoláiban) kértem meg arra, fogalmazzák meg, mi a véleményük a másik korosztályról. Mik a másik csoport gyengeségei és erősségei, mik azok a tulajdonságok, amiket nem tudnak elviselni a bennük, és mik azok, amikről úgy gondolják, meg kellene tanulni, át kellene venni tőlük.
– Ebben a korosztályban irigylésre méltó a korai nyelvtudás és annak bátor használta – kezdte Kaczkóné Korim Olga Ramóna magyar szakos pedagógus. –Ehhez kapcsolódik a kozmopolita látásmód, külföldi ismeretségek, barátságok keresése. Emellett gyakran példaértékű számomra az, hogy sok diák mennyire szorgalmas, kitartó a céljai elérése érdekében. A kiskamaszok még nagyon lelkesek és aktívak a tanórákon, ez az életkoruk növekedésével egyenes arányosságban csökken. Sajnos nem tudom megszokni, hogy a telefonhasználat problémát jelent az órákon, és az is szomorúsággal tölt el, hogy kevés diák szereti a könyveket, az olvasást.
– Amit megtanulhatnánk a tiniktől: könnyebben elengedni dolgokat, mert mi, felnőttek túl stresszesen és komolyan veszünk mindent. Időt kellene szakítanunk magunkra, a hobbijainkra lelkiismeret furdalás nélkül – fogalmazott Csikósné Csoh Anita angol szakos tanár. – Unalmasak vagyunk nekik a napi rutinba való befásultság miatt. Fontos emlékeznünk, hogy mi is voltunk gyerekek, s mi is meg akartunk úszni dolgokat. Amit megtanulhatnánk tőlük: remekül használják a technikai eszközöket, bátran, könnyedén megtanulnak mindent, amire szükségük van. Ami viszont idegesít ebben a korosztályban, hogy, egyszerre megy a Netflix, a Spotify, s közben üzik, fotók, emojik érkeznek az Instán, Messengeren, WhatsApp-on, Tiktok-on, s emiatt igen megosztott a figyelmük…felületes. Mindent azonnal akarnak, véleményt, infót, válaszokat, eredményeket. Ez lehet jó is, de az biztos, a türelmet tanítani kell nekik. Sok minden a kinézet, a külső körül forog, emiatt sajnos sokan vélemények célkeresztjébe kerülnek. Ezért elkeseredhetnek, lelki sérüléseket szerezhetnek. Arra tanítom a tanítványaimat és a szintén tinédzser gyerekemet is, hogy ne rakják ki a képeiket a világ elé, mert az internet nem felejt, és így akár célponttá is válhatnak.
– Szó szerint a nyakukba szakadt a világ. Manapság az internetnek köszönhetően elképesztő az az információ mennyiség, amellyel meg kell birkózniuk – mondta Szénási Viktor testnevelő tanár. – Felgyorsult számukra az élet, a kikapcsolódás, a szórakozás, az ismerkedés, a tanulás, minden. A „nagy rohanás” közben mégis folyamatosan attól félnek, hogy lemaradnak valamiről. Vagy mégsem? Hiszen számukra mindig is ilyen volt a világ, nem változott, nem lett gyorsabb, így természetes. Mi felnőttek érezhetjük úgy, hogy régen más volt. Milyenek is Ők? Olyanok, mint mi régen…vannak, akik nehezen találják a helyüket és vannak, akik kitűnnek társaik közül, és ez így van rendjén.
A felnőttek után következzen három 14 éves tinédzser véleménye:
– Amit szerintem át lehetne venni a felnőttektől, az a magabiztosság. A legtöbb esetben teljesen biztosak a dolgukban, tudják a határokat, a határaikat, hisz rengeteg a tapasztalatuk – mondta Benkő Panna. – Mi, kiskorúak is ilyenek leszünk majd később biztosan, most még előttünk áll az egész élet. A felnőttek gyengeségének leginkább azt mondanám, hogy sokszor kihasználják az előbb említett élettapasztalataikat. Ha nekünk van valamiről véleményünk, (többször volt már erre példa) nem fogadják el, pedig lehet, hogy jó és hasznos lenne a mi elképzelésünk is. Inkább csak magukra hallgatnak. Hozzátenném még azt is, hogy (leginkább a szülők) nem hagynak teret nekünk, fiataloknak. Persze, az nem baj, hogy a veszélyesebb helyzetektől igyekeznek megóvni minket, de azért vannak dolgok is, amikre nekünk, maguknak kellene rájönnünk, amiket nekünk kellene megtapasztalnunk.
– A legnagyobb különbség szüleim és a mi korosztályunk között a digitális világgal kapcsolatos – fogalmazott Czombos Balázs. – Az internetet, digitális eszközöket használják, de mégsem ismerik annyira, mint mi. Sokszor kérnek segítséget telefonbeállítással, internettel kapcsolatban. Úgy érzem, a mi generációnk „multitasking”, egyszerre több dologra tudunk koncentrálni, mivel már ebben a digitális világba nőttünk fel, így mi telefonozás közben filmet nézünk, chatelünk stb. A szüleink generációjának viszont nagyobb a lexikális tudása, mivel nekünk már egyértelmű, hogy az interneten egy másodperc alatt választ kapunk kérdésünkre. Pont ezáltal a mi generációnk sajnos türelmetlenebb is szerintem. Mi, fiatalok hamarabb meg tudunk tanulni egy idegen nyelvet, de ez nyilván az internetnek is köszönhető. Talán a környezettudatosságban találok még különbséget, ma már iskolában, médiában sokat hallani a környezettudatosságról, a mi generációnk már jobban figyel erre.
– Mi, kamaszok sokszor észre sem vesszük, vagy egyszerűen félreértelmezzük, hogy a szüleink csak védelmezni szeretnének bennünket azoktól a hibáktól, amiket ők már elkövettek, és nem szeretnék, ha ezek velünk is megtörténnének – mondta Papp Boglárka. – Ez persze a jobbik oldala a dolognak, láttam már olyan lelki sérült gyerekeket is, akit a szülő/szülők hanyagsága viselt meg. De vigyük el pozitív irányba a dolgot! Számomra a szüleim példaképek, mert a saját két kezük munkájával teremtettek otthont a semmiből, és eközben számtalan akadállyal kellett megküzdeniük. Összességében tehát a szülői társadalomnak van pozitív és negatív oldala is, hogy mi számít pozitívnak vagy negatívnak, azt mindenki döntse el maga!
