Az orosházi búvárúszó a Világjátékokon érmekkel búcsúzott az aktív versenyzéstől.
Károlyi Csilla, az Eötvös DPSE búvárúszója ötödik Világjátékok versenyén vett részt. A birminghami kiutazás előtt elmondta, hogy húszéves sportpályafutását szeretné sikeresen lezárni. A július 8-án kezdődött amerikai rendezésű versenyen Csilla az első napon óriási sikert ért el: 200 méter felszíni úszásban bronzérmet szerzett, a 4×100 m felszíni úszás váltó tagjaként ezüstérmes lett. Károlyi Csillával hazaérkezése után készítettünk interjút.
Hogyan értékeled a szereplésedet?
– Nagyon örülök a két érmemnek. A váltóban szerzett ezüstéremmel felülmúltuk a várakozást, a 200 m felszíni úszásban szerzett bronzérmem pedig azért is értékes, mert egyéni számban szereztem.
A Világjátékok előtt nyilatkoztad, hogy Birminghamban búcsúzol az aktív versenyzéstől. A sikerek ellenére is végleges a döntésed?
– Igen, mindenképpen szeretném befejezni a sportpályafutásomat. Örülök, hogy a Világjátékokon szerzett érmekkel sikerült búcsúznom. Nem maradt bennem semmi, ami azt mondatná velem, hogy még szeretném tovább folytatni a versenyzést.
Világbajnokként, Eb-bronzérmesként, magyar bajnokként, világjátékoki érmesként hogyan összegeznéd a húszéves sportpályafutásodat?
– Nagyon hosszú idő, sok mélységgel és magassággal. Több éremmel, kisebb kihagyásokkal, de úgy gondolom, hogy ez egy sikeres pályafutás volt. Örömmel csináltam végig mind a húsz évet és mindig jó emlékkel fogok visszatekinteni ezekre az időkre.
Mit adott a sport, amit a civil élet esetleg nem adott volna meg?
– Nagyon sokat. Ez alatt a húsz év alatt sokat tanultam a sport által, sok barátot szereztem, világot láttam, amire nem biztos, hogy lett volna lehetőségem a sport nélkül.
Hogyan tovább, mivel foglalkozik a jövőben Károlyi Csilla?
– Jelenleg is dolgozom, pedagógusként egy budapesti általános és középiskolában testnevelést tanítok. Mindenképpen találok majd valami hobbit is, amivel a hétköznapjaimat tovább színesíthetem.
Edzősködés?
– Jelen pillanatban szeretnék kicsit távol maradni az úszástól, mind oktatás, mind edzősködés szempontjából. Nem kizárt, hogy a jövőben azért a végén ott fogok kikötni. Itt szeretném megköszönni a segítséget testvéremnek, Károlyi Szabolcsnak, aki minden hajnalban ott volt velem a reggeli edzésen az uszodában, illetve Fehér Benjámin csapattársamnak, aki sokszor úszott mellettem az edzéseken. Az orosházi és a hódmezővásárhelyi edzéseken Nemes Béla edző segített nagyon sokat, valamint Miszlai Sándor masszőr is hozzájárult a jó teljesítményemhez. Köszönöm azoknak az orosházi vállalkozóknak is, akik támogatást nyújtottak az utazásaimhoz.
