Régi csibészek sorozatunkban közismert orosháziak beszélnek gyermekkorukról. Mai Régi csibészünk az Orosházi Spartacus Birkózó Klub vezetőedzője, szenior birkózó, sokáig a magyar női junior válogatott másodedzője, Páli Sándor.
Sanyika – mindenki így hívja – 1963-ban született Orosházán. Egyetlen gyermek volt a családban. Mint tréfásan mondja – olyan szegények voltunk, még egy testvérre se telt. A Kossuth utcán laktak, az akkori Játékbolt, Ajándékbolt, Pataki Sanyi bácsi fodrászüzlete szomszédságában, a mai Jankerrel szemben. Édesanyja az Új Élet Tsz öntödéjében dolgozott az irodán, édesapja pedig a mezőgép csapatát erősítette. Sanyi nem volt az a kifejezett jó gyerek (aki ismeri, el se hinné). Benne volt minden balhéban. Legjobb barátja, Tóth Tamás a Veres József utcán lakott, oda járt el sokszor „játszani”. Az idézőjel azt jelenti ebben az esetben, hogy ez a játék, sokkal inkább háború volt.
– Ott a sarkon volt egy nagy góré. A góré birtoklásáért – mint a Pál utcai fiúkban a grundért – mentek a csaták a Veres József utca és a Zombai utca gyerekei között. Kemény ütközetek voltak. Nyíllal, csúzlival lőttük egymást. Nem értük fel ésszel, hogy ez milyen veszélyes. Hol ők foglalták el a górét, hol mi. Ez volt a fő foglalatosságunk – kezdi a mesélést Sanyi.
Az általános iskolát a közeli József Attila iskolában kezdte, de csak az elsőt sikerült ott befejeznie. Első után finoman tanácsolták, hogy válasszon másik sulit, mert ebben az intézményben az ilyen viselkedést nem nézik jó szemmel.
– Nem szerettem soha, ha kiabálnak velem. Ha megtörtént, akkor nem szóltam semmit, hanem felálltam és hazamentem. Szüleim fogták a fejüket. Ha kaptam egy fekete pontot, azt hazaérkezés előtt mindjárt korrigáltam két-három pirossal az ellenőrzőben. Nem mintha félnem kellett volna, hisz a szüleim sose bántottak, csak jobban mutatott. Lazán kezeltem az ellenőrzőt, de alapból két fő oka volt az én kirúgásomnak. Az egyik egy verekedés volt. Már nem emlékszem, hogy kit vertem meg, de megtörtént. A másik az volt, mikor elvesztem. (Már akkor a csajok miatt kerültem bajba.) Kis koromban is tetszettek a lányok, meg szerettem is őket. Volt egy Márti nevű osztálytársam. Egy alkalommal, mikor nem jött iskolába, suli után nem haza mentem, hanem elmentem beteglátogatóba. Szüleim – mikor nem jöttem haza – átmentek az iskolába. Onnan elengedtek, eljöttem, de nem találtak sehol. Édesanyámék, a tanárok, a rendőrség, mindenki engem keresett. Már nem emlékszem, hogy a szüleim, vagy a rendőrök találtak meg, de már késő este volt. Ott játszottunk Mártiék háza előtt az árokban. Ezek után közölték, hogy ebben az iskolában ez a magatartás nem szokás és nem is megengedett. Akkor kerültem át a „kettesbe”. A másodikat már ott jártam. Nem javultam meg ott se, de az akkor induló sport tagozat jó hatással volt rám – mondja főhősünk az iskola váltásról.
Már alsó tagozatban belépett Sándor életébe a birkózás. Egyik társa helyett állt ki verekedni a távolugró gödör homokjában egy, akkor már birkózni járó gyerekkel. Miután jól megetették egymást homokkal, megkérdezték tőle, nem volna-e kedve lemenni birkózó edzésre. Volt.
– Első edzőm Birki Józsi bácsi volt, aztán „Karika”, vagyis Horváth Laci bácsi, utána Károlyfalvi Elemér, Fekete Bálint. Birkózásban – mint majd minden sportban – elég ügyes voltam, Úttörő olimpián területit nyertem, magyar bajnokságon voltam. Az volt a baj, hogy hamar, már 17 évesen műteni kellett a térdemet – meséli a sportról.
Általános után a Táncsicsban folytatta az iskolát. Matekból megbuktatták, majd – bár készült – a pótvizsgán is. Nem szívelték, hogy a birkózás miatt többet enged meg magának, még ha nem is mindig ő tehetett ezekről és ez az érdemjegyek alakulásában ez negatívan hatott. Az sem volt jó pont – bár akkor jó ötletnek tűnt – mikor meztelen nős újságba csomagolta be a történelem könyvét és emiatt Keller igazgató úrnál kötött ki. Átment az ipari suliba, lakatosként ott végzett.
– Ott nem volt baj a matekkal, sőt a többieknek is én segítettem, ők pedig megcsinálták a töri dolgozatomat, így elvoltunk. Itt is csináltunk persze disznóságokat, például tesi órán. Cserven Pista bácsi állandóan a tömb körül futtatott bennünket. Megcsináltuk, hogy vittünk pénzt és futás közben beugrottunk a Tűzoltó kocsmába egy pohár sörre, de ebből nem lett baj, mert nem derült ki soha – mondja mosolyogva.
Hogy miért tartott az első felnőtt munkaviszonya mindössze két napig, később hogyan lett sikeres birkózó edző, az már egy másik történet anyaga…
