Az evangélikus templomban rendezett városalapítási ünnepségen, az Orosháza Közszolgálatáért Díjat Vecsernyés Józsefné, szociális ügyintéző vehette át.
Szakmai életpályája során hosszú évtizedekig pedagógusként, majd pedig munkájára igényes köztisztviselőként tevékenykedett. A diploma megszerzése után, az orosházi Móricz Zsigmond utcai Napköziotthonos Óvodában dolgozott, előbb, mint gyakorló óvónő, majd sok évig vezető helyettes, illetve tagóvoda-vezető. Saját bevallása szerint maximalista ember, aki ugyanakkor azt tartja magáról, hogy a tárgyi tudása humánus, melegszívű emberi habitussal párosul. Igazi csapatember, aki hozzáértéssel végzett, példamutató, szorgalmas munkája alapján értékes és meghatározó tagja a Polgármesteri Hivatal Szociális, Gyámhatósági és Egészségügyi Osztályának, tágabb értelemben véve a köztisztviselői állománynak. Felkészültségével, szakmai igényességével, a feladatokhoz való felelősségteljes hozzáállásával, nagy teherbírásával a pontos, alapos munka, illetve a folyamatos tanulás, a kiegyensúlyozott szakmai teljesítmény mércéjét igen magasra tette. Az idei év végén, a nők 40 éves jogosultsági idejének elérésével hivatásától elköszön.
Vecsernyés Józsefnét az ünnepség előtt egy hónappal Dr. Burai Mihály, a város jegyzője, Klemmné Kalcsó Lilla Szociális, Gyámhatósági és Egészségügyi Osztályvezető asszony jelenlétében értesítette. Egy levelet adott át, amelyben az elismerő cím adományozásáról tájékoztatták.
– Máig elevenen él bennem a pillanat. Nem szégyellem elmondani, hogy elsírtam magam, mert nagyon váratlanul ért és meghatott. Igyekeztem magam szoktatni a gondolathoz, hogy pályafutásom csúcsára értem – mesélte Vecsernyés Józsefné.
Meseszerűnek élte meg, hogy őt választották és méltónak találták erre a kitüntetésre. Egy értékes elismerésként tekint a díjra, amelyet a városért, a közösségért végzett munkája megbecsüléseként kapott. Összesen 33 évig dolgozott gyerekek között, majd a legutóbbi hat évét szociális ügyintézőként töltötte.
– Minden ember a maga sorsának kovácsa. Az én sikereim kihívásokkal voltak kikövezve, de az úton mindig voltak velem családtagok, barátok, munkatársak, akiknek ezúton is nagyon köszönöm, hogy mellettem álltak. Az ügyfelek mosolyából, a pozitív visszajelzésekből építkeztem, így számomra a díj, a non plus ultra – tette hozzá.
Ahogy közeledett az ünnepség és a díjátadó napja egyre inkább nőtt benne az izgatottság. Habár édesanyja nem tudott személyesen ott lenni, tudta, hogy büszke rá, és úgy örül a sikerének, ahogy annak csak egy igazi, szerető anya tud. Elmondása szerint egy olyan emlékezetes nap volt számára a városalapítás ünnepe, amelyet míg él, sosem fog elfelejteni.
