Gyuri (alias Zsorzs) és Peti a motorozás, Lacit pedig a gokartozás szerelmese már sok-sok éve. A három fiúban közös, hogy Vigyikánok, gépészmérnökök, és szeretik, ha van alattuk néhány lóerő. Orosházán már csak egyikük, Gyuri él, ő mesélt nekünk arról, hogyan kerültek nyeregbe, és miért nem akarnak onnan kiszállni soha.
Fel a csizmát, kesztyűt, bőrruhát! Most már tényleg elindult a motorosszezon. Éli ezt az időszakot Vigyikán György és kedvese, Dóri is, mindketten az orosházi Viharsarki Vándorok motoroscsapat tagjai. A Fekete László vezette vándorok heten, négy motoron szelik át a vidéket, Kis- és Nagy-Magyarország legszebb tájait, hogy közösen tapasztalják meg az igazi szabadság érzését.
– Ezen a 93 lóerős, 750 köbcentis, 4 hengeres túrasportmotoron járjuk a vidéket, egy szezonban általában 5-6 ezer kilométert. Tíz éve karistolunk együtt a Suzukimmal, hála Istennek balesetmentesen. Én igyekszem ésszel közlekedni, édesapámtól is ezt láttam mindig, ahogyan ő is az ő apjától, nagyapjától. Apám majd 50 éve kezdett motorozni, túraenduróján 98 ezer kilométert tett meg édesanyámmal a háta mögött szűk tíz év alatt egyetlen koccanás nélkül. Előttem ő a legjobb példa.
Gyurinak a motorozás nem egyenlő a száguldással. 26 éve vezet, de még sosem büntették meg gyorshajtás miatt.
– Álszentség lenne azt mondani, hogy sosem léptem még át a sebességhatárt. Azt vallom, mindenki maga dönti el, mennyire viszi vásárra a bőrét. Én azért azzal a tudattal motorozom, hogy az úton mi vagyunk a legsérülékenyebbek. Persze a szerencsén is múlik, ki marad talpon. Ez a GSX-F motor 200 felett tud hasítani, igen, erre szokták mondani a tulajdonosaik viccesen, hogy kipróbálták már német autópályán. Én azt mondom, a sebességérzetet 100 km/h-n is megkapod. Főleg az alatt a 3 és fél másodperc alatt, amíg azt eléred, ha éppen úgy tartja kedved – tette hozzá.
Magyarországon viszonylag kevés a motorosbaleset, az összbalesetek 2%-a esik a nagymotorosokra, és 4%-a a segédmotorosokra, viszont 95% fölött végződik személyi sérüléssel. Gyuri azt mondja, ha valaki úgy érzi, kevés neki a megengedett sebesség, inkább térjen át a pályamotorozásra. Így tett az öccse, Peti is, aki versenymotorjával a Kakucs Ringen és Euroringen méreti meg magát. De nem csak a teste vágyik a motorozásra, az agya is folyamatosan e körül forog. Rendszeresen ír a Hegylakók Motoros Magazinba és saját vlogja van a YouTube-on: ez a Vigymkhana Vlog, ahol új és használt motorokat tesztel, vagy a pályamotorozásról tölt fel videókat, oszt meg tapasztalatokat. Többek között Gyuri motorját is bemutatta már használt-teszt sorozatában.
– Édesapánk mindhármunkat hamar megfertőzött benzingőzzel. Alig múltam 10 éves, és már azt vártam, mikor szerezhetem meg a jogsit a segédmotorra. A munkám nem ehhez kötődik, de legalább gépészettel foglalkozom. Az esték rövidek, így inkább a hétvégék maradnak a motorozásra, mert ha már felülök, akkor szeretek hosszabb távra indulni. Valamelyik vasárnap például elmentünk Dórival Lillafüredre és vissza, 550 kilométert mentünk aznap. Csoportosan még nagyobb utakat vállalunk be, a Viharsarki Vándorok már végigjárták együtt a Transzfogarast és a Transzalpinát is – folytatta Gyuri.
Dóri szívesen vállalja a „benzintyúk” szerepet. Nem is gondolkozik azon, hogy A korlátlan jogosítványt szerezzen, és Gyuri helyett ő fogja a kormányt. Tökéletesen kényelmes neki párja mögött utazni, ott tényleg biztonságban érzi magát, hisz tudja, Gyuri képes egy ekkora motorral is nyugodtan haladni.
– Nekem ez nem a feltűnősködésről szól, nem érzem úgy, hogy vagány csávó leszek, ha felszállok a nyeregbe – emelte ki Gyuri. – Mást a kertészkedés vagy a bélyeggyűjtés kapcsol ki, engem meg az, ha motorozom, vagy egyszerűen csak a motoromat tisztítom, fényezem, fékbetétet vagy olajat cserélek. Szeretem bütykölni, szeretem az illatát, a tapintását. Megtaláltam a tökéletes hobbit. Nekem ez tényleg csak szórakozás. Nem úgy, mint Laci öcsémnek a gokart, ő tényleg versenyszerűen űzi a sportágat. Annyi biztos, hogy mindhármunknak a vérében van a vezetés és a technika iránti rajongás. Ezt kaptuk örökségül édesapánktól.
Fotó: Horváth Bence
