Alföldi Albert kapta a Táncsics Mihály Gimnázium Öregdiák Baráti Körének legújabb Primus Inter Pares elismerését. Az ismert népművelő portréja április 22-én került fel az iskola dicsőségfalára.
A gimnázium Öregdiák Baráti Köre még 2005-ben hozta létre Primus Inter Pares díját, amivel egy „örökös iskolatagságot” nyújt azoknak az elismerteknek, akik az érettségi vizsgájukat követően egy sikeres, példaértékű életpályát futottak be. Április 22-én bővült ismét a kör, az intézmény aulájában ezúttal a népművelő Alföldi Albertet érték ünnepélyes pillanatok, aki egyébként 1958-ban érettségizett a Táncsicsban.
Az esemény zeneszóval vette kezdetét, az iskola 10. D osztályának tanulója, Gigacz Balázs játszott a jelenlévőknek, majd a 9. D-s Polgár Máté szavalt verset. Az ünnepelt és az összegyűlt pályatársak, barátok, diákok és nem utolsósorban családtagok előtt az első laudációt dr. Blahó János, az iskola igazgatója mondta el, melyben kiemelte, hogy Berci bácsi személyében egy igaz kreatív, renitens embert ismerhetett meg.
Fotók: Horváth Bence 
– Mondhatjuk úgy is, hogy nem volt egy „kocka személyiség”, mindig kitartott az elvei mellett. Kreativitásából rengeteget profitált, nemcsak életének meghatározó színterei közül Hajós és Kalocsa, hanem az egész magyar közművelődés. Az iskolával való kapcsolata is kiváló, aktív szerepvállalója az Öregdiák Baráti Körnek – nyilatkozta az Oroscafe-nak az ünnepeltről az igazgató.
Alföldi Albert szakmai életútját T. Molnár Gizella, főiskolai tanár méltatta, aki mindig is szakmai mentorként tekintett a 82 éves népművelőre, mint mondta, rengeteget tanult tőle mind a mai napig. Amikor fiatal szakemberként először találkozott vele, ő már akkor is a szakma egyik nagy doyenje volt, a kapcsolatuk pedig nagy örömére az évek során családi barátsággá vált.
Fotók: Horváth Bence 
Szabó Mihály is köszöntötte az ünnepeltet, felidézve régi, diákkoruk óta tartó barátságukat, majd az ünnepélyes pillanatok előtt dr. Blahó János olvasta fel az elnökségi határozatot Alföldi Albert elismeréséről. Ebből kiderült többek között az is, hogy Hajós település a környék kulturális életéért tett munkáját díszpolgári címmel jutalmazta, de 1984-ben Kiváló Népművelő címmel, 1988-ban pedig Bessenyei György-emlékéremmel is gazdagodott.
Portréját a hagyományoknak megfelelően a szintén Primus Inter Pares-díjas iskolapolgár, Körmendi János helyezte fel az iskola dicsőségfalára, majd maga az ünnepelt szólt pár szót a közönséghez.
– Nagyon rossz diák voltam pedig. Nem mindenki tudta, de most elárulom, hogy az ellenőrzőmnek még a margójára is írva volt, mert máshova nem fért bele. Aztán eljöttem az iskola 50. évfordulója alkalmából tartott ünnepségre, ahol találkoztam Horváth tanár úrral.
Fotók: Horváth Bence 
Könnybe lábadt szemmel üdvözöltük egymást, ugyanis én rengeteget bosszantottam ezt az embert, de amit a következő életemben átéltem értékben, jóban, figyelemben, kultúrában, művészetekben, azt mind tőle tanultam. Ami pedig most történik velem, fantasztikus érzés, de azért mindig szoktam mondani, hogy ne keressék a glóriát a fejem felett, mert az nincs. Van az életemnek olyan része, amire büszke vagyok, olyan is, amire nem, ettől vagyok ember – árulta el portálunknak még az ünnepség előtt.
Végül Matteo Massagrande, a kortárs olasz festészet nemzetközi szinten is kiemelkedő alkotója, egyben Alföldi Albert veje osztott meg egy kedves történetet arról hogyan is lettek barátok, majd nem sokkal később családtagok és egy festményt is adományozott az intézménynek.
