A húsvét hamarosan eljön, igaz, nem mindenki várja egyformán. Van, akinek öröm, másnak viszont csak nyűg ez az ünnep. A belvárosban sétálókat arról kérdeztük, mennyire őrzik a klasszikus húsvéti hagyományokat.
– Épp most mondta a kislányom: anyu, te már ne kínlódj a sonkával! De én meg azt mondtam erre: hát húsvétkor csak azt szokás enni – kezdte Kovács Józsefné.
– Számomra fontosak a hagyományok, így a sonka és a tojás is. Meglátogat majd az unokám az egy éves kislányával, lehet, vele még tojást is fogunk pirosítani. Sokféle süteményt sütök ilyenkor, én a 86 éves mama, mert hát csak várom a rokonságot. A fiúk mindig meglocsolnak egy kis kölnivel, korábban a szomszéd is átjött, de sajnos egyre inkább elhalványul ez a szokás, és nekem ezért nagyon fáj a lelkem. Ezeket a szép hagyományokat jó lenne megőrizni – emelte ki Kovács Józsefné.
– Mi egyáltalán nem ünnepeljük a húsvétot. Szerintem túl sok bajjal jár – mondta Czövek Ádám.
– Nálunk a locsolók elől minden évben csak menekülnek a lányok. A kislányom kedvéért azért bevállalunk Mártélyon egy tojásvadászatot, de ennyi, itt elfogyott a történet. Fiatalkoromban persze én is jártam locsolkodni, mint mindenki más, és azért ha majd lesz egy fiam, őt is elviszem, hogy megtapasztalhassa, milyen is az – tette hozzá Czövek Ádám.
– Én nagyon tisztelem a hagyományainkat, így most is várom a húsvétot, és vele együtt a locsolókat is – mesélte Nagyné Sinka Erzsébet.
– Fő a sonka, a tojás, és persze sül a sok finom sütemény. Sajnos már nem sokan szoktak eljönni, de azért én ugyanúgy készülök. Húsvét hétfőn locsolnak meg az unokáim, a bátyám, esetleg rajtuk kívül még egy-két rokon, de a szomszédok, barátok már nem jönnek. Mikor még kicsik voltak a gyerekeink, divat volt a locsolkodás a lépcsőházunkban, de mára már ez is kikopott. A családnak viszont ugyanúgy készülök, a finom falatok mellett szép dekorációval is meglepem őket. Az asztalon ott vár rájuk a kis nyuszi, a tojás és a barka – jegyzete meg Erzsébet.
– Már nem úgy ünnepeljük a húsvétot, mint gyerekkoromban – kezdte Antal László.
– Valamikor szokás volt, hogy a család mellett az ismerősöket is meglátogatták a fiúk, és a locsolásért kaptak szép piros tojást meg egy kis aprópénzt, amit aztán később elkölthettek a nyaraláson. Ez nagyon jó dolog volt, kellemes eseményként éltünk meg mindannyian. Én idén is megyek locsolkodni, de már csak a rokonsághoz. A kisunokám hároméves, lassan már együtt kelünk útra. A versről most sem feledkezem meg, mindig személyre szabottan választom ki, melyik családtag milyen verset kap – zárta Antal László.
