Mennyire óvhatjuk a gyerekeket a mindennapokban a hírektől, és milyen hatással van rájuk a híradóban látottak? Már egy második osztályos is le tudja rajzolni, mi az a háború, ráadásul pontos részletekkel. Hogyan beszélgessünk a gyerekekkel erről és mi történik az iskola falain belül, amikor világjárvány miatt nem kell iskolába menni és a háború miatt gyűjtést szerveznek? Gulyásné Benkő Beátával, az orosházi Református Általános Iskola igazgatóhelyettesével és Zádori-Gyapjas Zita tanácsadó szakpszichológussal beszélgettünk.
A hírek áramlása olyan gyorsan történik, hogy olykor tudatosan kell védekezni az ellen, hogy mit és mennyit fogadunk be ezekből. Részesei voltunk egy világjárványnak és akár percről-percre tudjuk követni a szomszédos Ukrajnában történő háborús eseményeket is. Az erről készült videók és fotók könnyen hozzáférhetőek, akár gyerekek számára is. Ezt bizonyítja az a rajzórai feladat, amit az orosházi református iskola másodikos és hatodik osztályos tanulói készítettek. A feladatuk az volt, rajzoljanak a híradóval kapcsolatban bármit, ami eszükbe jut.
“De anya, a macim ott maradt” – ezt írta egy második osztályos a rajzán, amelyen egy háborús esemény pillanatait mutatja be. A hatodikosok túlnyomó részben a háborút szimbolizálták, de már a másodikosok közül is páran a harcokat jelenítették meg.
A második osztályosok rajzai közül néhány
– Több szinten dolgozunk, ez a jelenlegi helyzet nagy feladat elé állította mind a pedagógusokat, mind a szülőket – mondta Gulyásné Benkő Beáta, a református iskola igazgatóhelyettese. Hozzátette, nagy felkészítés zajlik a pedagógusok körében. Az igazgatóknak tartott a Református Pedagógiai Intézet egy pszichológiai előadást, ahol részletesen tájékoztatták az intézményvezetőt, hogyan tudnak felkészülni erre a helyzetre. A szülőket is tájékoztatták egy digitális tartalommal a Felelős szülők iskolája által, hogy tudnak ők is segíteni a gyermekeknek. A diákokkal nap, mint nap kommunikálnak erről, de direkt nem hozzák szóba a témát. Ha ők szeretnének, akkor beszélnek róla, ha nem szeretnének és nem jön elő, akkor nem feszegetik.
– Próbáljuk megnyugtatni őket, több tanulónk fél, többen pedig érintettek, mivel Ukrajnában vannak családtagjaik. Próbáljuk őket megnyugtatni minden szinten. Fontos, hogy lássák a diákok rajtunk is, hogy valamilyen szinten nyugodtak vagyunk.
A hatodik osztályosok rajzai
Az intézményvezető-helyettes elmondta, a tapasztalatok alapján a gyerekek elsősorban családtagjaikat féltik, ezután gondolnak saját magukra. Az iskolapszichológus intézményen belül rendelkezésre áll, megtudtuk, az elmúlt időszakban többen kerestél fel, mint korábban.
Mit lehet tenni? Milyen hatással lesz a gyerekekre?
A rajzok tartalmi szempontból vegyesek, van aki még a koronavírust ábrázolja, megjelennek időjárásjelentésről tanúskodó képek is, van ahol állatkerti hírt emelt ki a rajzoló. Talán a kisebbek rajzai vegyesebbnek tűnnek a hírek kapcsán. A hatodikosoknál egyértelműen a háborús krízis jelenik meg a képeken, mellette a koronavírus is. Vannak képek, amiken békésnek tűnik a konfliktus, csak megjelennek a tankok zászlókkal, de vannak komolyabb csatajelenetek is. Zádori-Gyapjas Zita, tanácsadó szakpszichológussal beszélgettünk arról, mit gondol a másodikos és hatodik osztályosok rajzairól.
– A másodikosok csatajelenetei sokkal mozgalmasabbak, mint egy akciófilm. A hatodikosoknál megjelenik a szimbólumhasználat, mint a korona rajza a koronavírusra, a meggyújtott bomba a háborús krízist leíró szituációra és a fehér galamb, mint a béke szimbóluma. A mostani gyermekek sajnos nem mondhatják el, hogy boldog békeidőben nevelkednek fel, egy világjárvány után egy háborús krízissel kell nekik megküzdeniük, ami nekik sokkal nehezebb mint a felnőtteknek, mert az agyfejlődésük még folyamatosan zajlik, a frontál lebeny, ami a tudatos, felelősségteljes döntések meghozataláért felelős, 25 éves korig fejlődik. Fontos a támogatásuk – emeli ki a szakember, hozzátéve, hogy az ovis korcsoportnál javasolt a hírek korlátozása amennyire lehet, ne legyen közös program a hírek nézése.
– Azt szoktam javasolni, hogy érdemes megkérdezni azt, hogy hallott-e valami érdekeset az óvodában vagy iskolában? Esetleg hallott-e valami olyat, ami megijesztette, vagy félelmetes volt? Érdemes megszondáztatni a gyermekeket az információkról. Ha gyakran direktbe kérdezünk, például, hogy mit hallott a háborúról, akkor ellenállást tapasztalhatunk. Gyakran a „semmit” és a „nem tudom” válaszok kerülhetnek elő. Ha előkerül valamilyen félelmetes tartalom, fontos megnyugtatni őket. Ilyenkor nyugodtan meg lehet ölelni őket és megnyugtatni, főleg kisebbeket, nagyobbaknál megkérdezni, hogy mire van szükségük ahhoz, hogy nagyobb biztonságban érezzék magukat. Mi kellene ahhoz, hogy megnyugodjanak?
A mászóka-hasonlat
A tanácsadó szakpszichológus szerint jó lehet pár példamondat is, hogy a háború olyan, mint amikor mindenki szeretné a mászókát használni, de ilyen sokan egyszerre nem játszhatnak vele és összevesznek rajta a gyerekek, esetleg verekedhetnek. A békésebb megoldás az lenne, ha megbeszélnék, hogy ki mikor játszik a mászókán. Az idősebbek esetében a történelem órán már tisztázzák a háború fogalmát, ezért könnyebb velük erről beszélgetni.
