Mindig is érdekelte a tanítás a Székács József Evangélikus Iskola pedagógusát, Celuskáné Csepregi Alíciát, de csak később helyezkedett el benne tartósan. Tanárunk kedvenc pillanatai sorozatunk következő részének főszereplője a rajz és hittan tantárgyakat oktatja, emellett a múzeumpedagógiában és különböző iskolai kirándulások szervezésében is tevékeny részt vállal.
– Úgy kezdődött az egész, hogy először gyerekorvos szerettem volna lenni, de a tanítás is nagyon érdekelt. Az érettségit követően adtam egy évet magamnak, hogy eldöntsem, milyen módon szeretnék a gyerekekkel foglalkozni. Egy kosárlabda-balesetet követően ugyanis eltört az ujjam és nem tudtam elmenni a tanítóképző testi alkalmassági vizsgájára, így útkeresésre használtam azt az évet.
Szegeden felvettek segédröntgen asszisztensnek, a sugárágyú mellett azonban nem volt vidám az élet, nem bírtam lelkileg. Beadtam hát a jelentkezésemet a Tanítóképző Főiskolára. Ezt sikerült is elvégeznem és ekkor már az evangélikus iskolába mentem gyakorlatra, Musztafáné Györgyike mellett gyakoroltam, akkoriban még Jantos Istvánné volt az igazgató. Ők rögtön állást ajánlottak nekem 1994-ben, de nem fogadtam el. Egyszerűen nem éreztem magam késznek arra, hogy tanítsak – mesélte.
Mint mondta, ekkor tett egy vargabetűt, ugyanis a következő években üzletkötőként dolgozott, fénymásoló gépeket árult, biztosítási üzletkötő is volt. Lányai születése után érezte úgy, hogy már ő is érettebbé vált a tanári pályához. Az evangélikus iskolában ebben az időszakban rajztanárra volt szükség, így ebben a pozícióban kezdett tanítani, közben gyorsan el is végezte a rajzszakot.
Közben a hittant is megszerette, elvégezte a teológiai képzést, majd a tehetségfejlesztő tanárit 2013-ban.
– Ez is nagyon érdekelt, mert láttam, hogy sok olyan gyerek van, akik rajzban tehetségesek, viszont inkább visszahúzódóak és azt vettem észre, hogy az általam tartott szakkörön is sok ilyen fiatal vett részt. Jó élményként maradt meg bennem, amikor 2018. márciusában megkapta az iskola a Kiváló Akkreditált Tehetségpont címet, melyben én is aktívan közreműködtem – árulta el.
Az általános iskola felsős osztályai mellett gimnáziumi keretek között is tanítja már a rajzot, a felső tagozaton hittant is és egy nyolcadikos ballagó osztály osztályfőnöke. Tanári pályája során meghatározó szerepet töltöttek be az utazások, mely egy Bruges-ben tett látogatással kezdődtek egy Comenius-program keretében. Az utazást pedig a diákok számára is éppolyan emlékezetes volt, így Alícia a múzeumpedagógia iránt kezdett érdeklődni.
– 2014-ben Velencébe mentünk, a karnevált néztük meg, utána pedig mertem nagyot gondolni. Párizsba, a Louvre-ba mindig is szerettem volna eljutni és gondoltam, miért ne vihetném el oda a gyerekeket is. Ugyanebben az évben, az őszi szünet során így szülők, diákok és tanár kollégáim részvételével szerveztem meg a csoportot és nem is az volt a legnagyobb élmény, hogy végre eredetiben láthattam a Mona Lisát, hanem ahogy a gyerekek ezeket a dolgokat felfedezték, élvezték és élőben láthatták ezeket a műalkotásokat – idézte fel.
Jelenleg az utazást, tehetségfejlesztést és a rajz tanítását ötvözve indította el kollégáival közösen az iskolában az Utazz velünk a világ körül nevet viselő nevet viselő téri vizuális területek komplex fejlesztését célzó tehetségfejlesztő programot.
– Mára már nem kérdés számomra, hogy a pedagógusi pálya az igazi hivatásom és a legnagyobb örömöt a gyerekek érdeklődéstől csillogó tekintetei okozzák nekem, amiért semmiről nem tudnék lemondani. Rájöttem, hogy pedagógusként is gyógyíthatok, a rám bízott gyerekek lelkét – zárta az elhivatott pedagógus.
Kiemelt képen: 50. születésnapján az iskolában
