Több egészségügyben dolgozó, közgazdász és orvoscsoport indult neki az egészségügy helyreállításával kapcsolatos témának, ami az Egységben Magyarország egészségügyi program alapja. Dr. Szelényi Zoltánnal, az orosházi Dr. László Elek Kórház traumatológus főorvosával beszélgettünk.
Egymástól függetlenül indultak azok a szakértői eszmecserék, amelyből összeállt az Egységben Magyarország egészségügyi programja. Az egészségügy alapjainak helyreállítása Dr. Szelényi Zoltán szerint ahhoz a gondolathoz való visszatérés, ami a 90-es évek elején megvolt.
Egy nemzeti egészségbiztosító által működtetett állami egészségügyi rendszer, ami szektorsemlegesen működik, és biztosítja a kockázatközösségen alapuló, mindenkire vonatkozó egészségügyi ellátást.
Ugyanakkor a biztosító erős, ellenőrző minőségbiztosító jogkörrel is rendelkezik, tehát az intézmények fölött kontrollt képes gyakorolni. Folyamatosan az egyes intézmények vagy akár az egyes orvosok szintjén is tudja kontrollálni, hogy az ellátás minősége az megfelelő legyen – teszi hozzá Szelényi Zoltán.
– Jelenleg az egészségügy államilag finanszírozott. De a finanszírozás nagy része az nem a járulékalapból jön, hanem adó befizetésekből, tehát tulajdonképpen az állam annyit ad az egészségügynek, amennyit gondol. Ez sajnos nagyon kevés, még régiós összehasonlításban is. Az EU átlagához képest pedig különösképpen. Az uniós országok átlag a GDP 10%-át költik az egészségügyre, ehhez képest Magyarország jelenleg olyan 4-5% körül áll. A környező országok is 7% körül költenek egészségügyre.
Az egészségügy színvonalát meghatározza, hogy mennyi pénzből gazdálkodhat. Ha ez járulékalapú befizetéseken nyugszik, akkor az állam nem rendelkezhet felette. A járulék ugyanis csak arra költhető, amire szól. Tehát az egészségbiztosítási járulékból csak egészségügyet lehet finanszírozni, a nyugdíjjárulékból csak nyugdíjat lehet – mutat rá Szelényi Zoltán.
A szervezeti oldallal kapcsolatban, véleménye szerint az egészségügynek vissza kell kapnia az önálló minisztériumát, és meg kell szüntetni a túlzott központosítást. Hozzátette, ha jól működik a biztosítás és van kontroll felette, akkor a kórházak igazgatói és a régiós egészségügyi vezetők is decentralizáltan, jól tudnak irányítani. A kis kórházakat és a szakrendelőket pedig önkormányzati fenntartás alá vissza kell helyezni – erősítette meg.
-A túlterheltségre megoldást jelent az elvándorolt egészségügyi szakdolgozók visszahívása megfelelő programokkal, életpályamodellel, vagy a visszatelepülés segítésével, akár társadalom szinten is. A magyar társadalom legnagyobb betegségei között a szív-érrendszeri és a daganatos megbetegedések szerepelnek. Ezekre kidolgozott szűrőprogramok mindenképpen szükségesek. Ebben egyébként számíthatunk az Európai Unió támogatására is – teszi hozzá.
Magán vagy állami egészségügy?
A magán versus állami egészségügy nem jó megfogalmazás – mondta a főorvos. Hozzátette, az egészségügynek van számtalan olyan szegmentuma, amibe nem érdemes magántőkét befektetni, mivel nem térül meg (intenzív ellátás, az onkológia, baleseti ellátás). A magánintézmények kis kockázatú, viszonylag problémamentes beavatkozásokat vállalnak. Amint bármilyen szövődmény felmerül, a pácienst visszaküldik az állami egészségügybe, mivel a szövődményre már költeni kell. Az állami rendszer ezt a biztonságot megadja, mert ott bármi felmerül, kezelik a beteget – foglalta össze.
-Ettől függetlenül én azt gondolom, hogy a magán és államilag finanszírozott egészségügy meg tud élni egymás mellett, sőt, adott esetben az állami egészségügy szolgáltatást vásárolhat a magánellátásból. A páciens részéről fizetés mentesen, államilag finanszírozott módon. Semmiképpen sem fizetőssé kell tenni az egészségügyet, de megoldás lehet az átjárhatóság biztosítása a két szektor között.
Fotó: Horváth Bence
