Egykori diákként és pedagógusként is ezer szállal kötődik a Vörösmarty Mihály Általános Iskolához Dávidné Bartha Szilvia, Tanárok kedvenc pillanatai sorozatunk következő, 6. részének főszereplője. A magyar nyelv és irodalom, valamint ének-zene tagozatos pedagógus számos kedvenc pillanatot felidézett az elmúlt 34 évből, melyek során többek közt az is kiderült, hogy a naptárból is lehet nyelvtani feladatot csinálni.
– Miközben az emlékeim között kutattam, az is eszembe jutott, hogy ha minden évet, amit a Vörösmarty falai között töltöttem, összeszámolok, akkor ez a tanév a 42., amikor számomra is becsengetnek. Nagyon szép éveket töltöttem el itt diákként is, pedagógusként is. Kiváló tanáraim voltak, ezért amikor visszatértem a főiskola után, bizony elgondolkodtam: hogy fogok én itt megfelelni, ennyi kiválósághoz felnőni? Emlékszem, milyen szeretettel fordultak felém akkor már kollégaként is. Egyből otthon is éreztem magam és ez az otthonos érzés nem szűnt meg az elmúlt lassan 34 év alatt sem – emlékezett vissza Dávidné Bartha Szilvia.
Igyekszik diákjait egészséges kíváncsiságra nevelni. Szereti, ha egy számukra ismeretlen dolog, fogalom mellett nem csak úgy elmennek legyintve, hanem utánajárnak, nyomoznak. Ez visz mindent és mindenkit előre.
– Ez az én ars poeticám. Szoktam nekik mondani: ha nekem annak idején lett volna olyan internetes lehetőségem, mint amilyen nekik is van, kiforgattam volna a sarkaiból a világot. Egy nyelvtani feladat soha nem csak a helyesírásról szól, hanem hol történelemről, hol meg földrajzról.
Egyszer egy diákom azt mondta: Szilvike néni olyan, mint egy két lábon járó Wikipédia. Jól esett, nem tagadom. Pár héttel később valami nem jutott eszembe, mire egy hang hátulról megkérdezte: Szilvike néni, lelassult a net? Persze mindenki összerakta a két esetet. Jót nevettünk – idézte fel.
A hetesek óra elején jelentik a hiányzókat. Mint mondta, felsőben neki elég csak ezt tudnia, de néhány diák szereti azt is elmondani, hogy milyen nap van, milyen hónap, hányadik nap. Hiába mondta, hogy ezt ő már tudja, mégis jött az információ.
– Elegem lett és azt mondtam: ha legközelebb valaki még egyszer litániát mond, attól azt is meg fogom kérdezni, mikor kelt a Nap, mikor nyugszik a Hold. A csibészek megtanulták! Várták a hatást!
Én meg ránéztem az asztalon lévő naptárra, aztán megkérdeztem: És milyen névnap van ma? A hetesnek tátva maradt a szája. Sebaj, megnéztük. Május 19-e Ivó napja volt. És ekkor eljött az én időm! Gyerekek! Milyen szófajú ez a szó? És milyen, ha kis kezdőbetűvel írjuk? És mi van, ha… Ekkor nagy sóhaj szakad fel az osztályból: Szilvike néni, még a naptárból is tud nyelvtani feladatot csinálni? Tudok hát, feltéve, hogy nem Hamilkár napja van. Azon azért el kellene gondolkodnom – tette hozzá.
Elmondta, ezeken kívül is rengeteg vidám pillanatot fel tudna idézni, gondolkodott is azon, hogy egyszer összeírja őket. Például egy olyan történetet, ami Malajzia fővárosához Kuala Lumpurhoz kapcsolódik, vagy amikor március 15-e és szabadságharc kapcsán Bem apóból véletlenül Gestapo lett. Emlékezetes volt az is, amikor egykori diákja visszatért egy pénteki délutánon és megkérte őt arra, hogy csajozós nyakkendőt kössön neki. Három évvel azután, hogy elballagott…
– Nyakkendős történet az iskolai énekkarhoz is kapcsolódott, hiszen a fiúk nyakkendőt kaptak az egyenruha kellékeként, de arra senki nem gondolt, hogy ezeket a nyakkendőket időről időre szépen meg is kell kötni, s valljuk meg őszintén, nagyon sok férfi nem tud szép „háromsarkos” nyakkendőcsomót kötni, ezért az énekkar fiai mindig elém járulnak, ha fellépés előtt állunk – árulta el.
