Szalkay Róbert református lelkipásztor karácsonyi gondolatait osztjuk meg most olvasóinkkal.
„Amikor megszületett Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, íme bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya …mert láttuk az ő csillagát …” (Mt 2,1)
Kedves Testvérek!
A karácsonyi történetben sokan szerepelnek. Augusztus császártól elkezdve Heródesről, a pásztorokról, írástudókról és a napkeleti bölcsekről olvashatunk a Szentírásban.
Mindezek közül azonban csak a napkeleti bölcsek látták meg a betlehemi csillagot. Pedig a csillag mindenki számára egyformán tündökölt. Vajon miért? Azért, mert a többiek nem felfelé néztek, a maguk földi dolgaival voltak elfoglalva: Augusztus birodalmának ügyeivel, Heródes hatalmának biztosításával, a pásztorok a nyájuk terelgetésével, és folytathatnánk még. A bölcsek azonban fölfelé is néztek, így látták meg az isteni jelt egy csillag formájában, amely elvezette őket Jézus Krisztushoz.
Az emberek nagy része ma is saját dolgaival foglalkozik, és csak kevesen tekintenek fölfelé. Pedig mennyei Atyánk ma is ad csodálatos jeleket, amely által mutatja az utat a templom felé, oda, ahol Jézus Krisztus megtalálható. A mi templomunk tornyán is ott van a csillag, amely mutatja: itt van a mi Urunk minden istentiszteleten, vár Reád is. Karácsonykor különösen.
A napkeleti bölcsek útjuk végén örvendezve járultak Jézushoz és lerakták elé kincseiket. Karácsony ünnepén örvendezhetünk mi is és átadhatjuk Neki, amit magunkkal hozunk. Aranyunk és mirhánk nincsen, mint a bölcseknek, de van hálaadó imádság a szívünkben megtartó kegyelméért, mert megóvott bennünket sok bajtól, a járványtól. Van kérő szavunk is: legyen továbbra is őriző pásztorunk, mutassa az utat a menny felé, ahol vele lehetünk majd örökké.”
