Nagy Zsuzsanna és Fekete Tamás Ádám februárban jegyezték el egymást. Szerény polgári esküvőt terveztek, épp ezért Zsuzsa úgy gondolta, erre az alkalomra egy egyszerű, szolid menyasszonyi ruha lenne a legjobb választás…
– Vettem egy úgymond görög istennő stílusú ruhát az egyik szalonban – kezdte Zsuzsa. – Mell alatt vágott fazonú volt, a karom és a vállam is szabadon volt benne, az alsó része pedig tüllből készült. Már a felpróbálásakor tudtam, nem ez az igazi, de nagyon szerettem volna túl lenni a vásárláson. Aztán itthon is, miközben kerülgettem, nézegettem, éreztem, hogy nem tudom megszeretni…Egyszerűen idegen maradt a számomra az a ruha.
Zsuzsanna nagymamája, Benkő Lajosné Ella néni – látva szeretett unokája tanácstalanságát – gondolt egy merészet, és felajánlotta a saját, 53 évvel ezelőtt készült menyasszonyi ruháját az alkalomra.
– Hallottam már korábban is erről a különlegesen szép menyasszonyi ruháról, édesanyám mesélte, hogy kiskorában játékból néha ő is felvette – folytatta Zsuzsa. – Fotót is mutattak róla, de élőben csak egy héttel az esküvő előtt láttam. A legelső gondolataim igencsak zavarosak voltak, hisz a ruha gyűrött volt és sárga, és amikor felvettem, nem igazán úgy állt rajtam, mint ahogyan kellett volna. De anyukám kezei valósággal újjá varázsolták. Kíméletesen mosta és fehérítette napokon át, majd gyönyörűen kivasalta…Szó szerint csodát művelt vele. Gyönyörű lett, de nem is az számított igazán, hogyan mutat rajtam, hanem a tudat, hogy ugyanezt viselte a nagymamám ötvenhárom évvel ezelőtt a saját esküvőjén. A hatalmas eszmei értéke miatt döntöttem emellett a ruha mellett. Nem az eszemmel, inkább a szívemmel választottam.
A menyasszonyi ruhához bő fél évszázada Németországból érkezett a csipke, és szinte hihetetlen, de az öltözet még most is minden részletében tökéletes volt, így semmit sem kellett rajta kicserélni. Egyedül a cipzár rész mutatkozott kicsit kényesnek, azt egy picit nehezen lehetett fel- és lehúzni, így Zsuzsanna készült is egy kis szappannal, hátha szükség lesz rá az olajozottság kedvéért, de végül az sem került elő.
A boldogító igent a jegyespár októberben mondta ki Abán. A nagymama könnyekig hatódva, büszkén nézte csodálatosan szép unokáját a régi-új menyasszonyi ruhában.
