Dérné Csepregi Klára, a Székács Evangélikus Iskola nyugdíjas tanítója megkapta a Déli Evangélikus Egyházkerület Hűségérmét.
– A hűség fogalma meghatározta az egész életemet – mesélte Dérné Csepregi Klára. – Hűséges voltam az iskolámhoz, hisz 42 éven át egy helyen tanítottam, és hűséges voltam az egyházhoz is, melynek tagjaként a 90-es években én is segítettem Győri Gábor lelkész munkáját a gyermek-istentiszteletek megszervezésével. Sok szülőt és gyereket vezettünk be a gyülekezeti életbe, tanítványaim közül ketten, Szöllősi István Sándor és Pápai Attila is lelkészek lettek. Nagy öröm volt számomra az is, amikor együtt úrvacsorázhattam a már gimnazistává nőtt egykori kisdiákjaimmal. Amikor együtt térdepeltünk az oltárnál, úgy éreztem, már nem dolgoztam hiába.
Dérné Csepregi Klára a diploma megszerzését követően a Bajcsy utcai iskolában kezdett el tanítani, mely akkor még Kulich Gyula nevét viselte, később 2. számú Általános Iskolává vált, 1996-ban pedig egyházi fenntartású intézménnyé alakult át.
Méltatásából kiderül, keresztyén pedagógusként őszinte és elkötelezett módon vett részt az átalakulás küzdelmes és szép munkájában.
– A vallás erkölcsi tartást ad. De még ha a gyermek nem is tud azonosulni ezzel a világnézettel, akkor is sokat nyújt a számára, hisz tájékozott lesz az európai kultúrához tartozó kereszténység vonatkozásában. A diákok rengeteg ismeretet szereznek a Bibliából, abból a könyvből, amely a legtöbb életigazságot tartalmazza. De az iskolai, reggeli áhítatok nemcsak arra adnak lehetőséget, hogy bibliai történeteket, örök emberi értékeket közvetítsünk a gyerekek számára, hanem arra is, hogy mélyebb beszélgetéseket folytassunk a tanítványokkal, és felszínre törhessenek a vágyaik, és mellette a gondjaik, nehézségeik is – folytatta.
Pedagógusi munkájáért a Magyarországi Evangélikus Egyház 2009-ben az Év Tanítója díjjal tüntette ki.
Ez is egy hatalmas elismerés volt a számára, hisz ezt a díjat éves szinten egyetlen tanító kapja meg az egész országban. Dérné Csepregi Klára 2017-ben 40 évnyi, odaadással és lelkiismeretesen eltöltött tanítói munkássága a nyugdíjazással nem zárult le egészében, hiszen még két tanéven keresztül vállalt részmunkaidős szolgálatot szeretett intézményében.
– Ezen a pályán az a legfontosabb, hogy szeressük a gyerekeket, és hogy tudjunk azonosulni velük. Érdekes, hogy mindig is első osztályban szerettem a legjobban tanítani, pedig az a munkásabb. 44 éve még minden más volt, egységesen dolgoztunk, egy ütemben tanítottuk mind a 40-45 diákot, és mindenkiből ugyanazt a teljesítményt próbáltuk kihozni. Az évek múlásával azonban egyre inkább a gyermek személyisége került előtérbe, és a figyelmünket a diákok egyéni képességei felé fordítottuk. Ezt várták el tőlünk, és a saját tapasztalataink alapján is ez tűnt a helyes útnak – emelte ki.
Dérné Csepregi Klára a bő négy évtized alatt hatféle módon tanította írni és olvasni a kis elsősöket.
Tíz éven át volt alsós munkaközösség-vezető, rendszeresen vállalt mentori feladatokat, fejlődése érdekében számos továbbképzésen, tanfolyamon vett részt, és közoktatás-vezetői szakvizsgát is tett.
– Az utolsó években még személyesebbé vált a kapcsolatom a gyerekekkel. Ennek egyik oka, hogy a szülők a XXI. században jóval leterheltebbek lettek, így a tanítványaim is jobban igényelték a törődést. Negyven éve, amikor délben vége lett a tanításnak, a kisdiákok fele hazament az édesanyjához. Emlékszem, úgy engedtem el őket, hogy mutatták a kis kezükön, hányféle leckét kell otthon megcsinálniuk. És emlékeztek rá! Most ott az üzenőfüzet, a Facebook csoport, mégis elfelejtik. Manapság rengeteg szakkört és felzárkóztató foglalkozást szerveznek a tanulók számára, hogy a délutánjuk is tartalmasan teljen, ezek is nagyon jók, de hagyni kell időt a szabad játékra is, hisz ekkor tud leginkább kibontakozni egy gyermek. A szülőknek is azt mondom, hasznosak az iskola utáni külön órák, de legalább annyira fontos az is, hogy leüljünk a gyermekünk mellé beszélgetni, játszani, együtt rajzolni, netán a lányokkal kötni, hímezni. Mindegy is, mit csinálunk, a lényeg, hogy közben figyeljünk egymásra – zárta gondolatait.
Fotók: Horváth Bence
