„Sosem adatik meg másodszor, hogy első benyomást kelts.” – vallja Rényi Ádám. Erre az elvre alapozva kapta a cikk ezt a figyelemfelkeltő címet, hisz egy írás esetén a cím adja az első benyomást. Pedig az Osztálytalálkozó és más mesék inkább felnőtteknek című novelláskötet szerzője sokkal több az előéleténél.
Rényi Ádám egy igen sokrétű férfi. Dolgozott a Tv2-nél, az RTL Klubnál, főszerkesztő-helyettese volt a Playboy magazinnak, jelenleg pedig a Fővárosi Önkormányzat kommunikációs főtanácsadója. Az író, újságíró, kvízműsorszerkesztő, kommunikációs szakember nemrégiben egy novelláskötet is kiadott, melynek címadó darabja már akkor szerepelt a magyar próbaérettségin, mikor az még csak a blogján volt olvasható. Erről és még sok másról mesélt a XXI. Század Kiadó egyik alapítója az orosházi közönségnek november 13-án a Justh Zsigmond Városi Könyvtárban.
Az irodalmi délután háziasszonya, Petrovszki Marcsi könyvtáros, irodalomterapeuta elárulta a szép számú érdeklődő közönségnek, hogy nagyon szereti Rényi Ádám novelláit, amelyek egyébként a biblioterápiás foglalkozásokon is kitűnően alkalmazhatók.
Milyenek is ezek a novellák? Hatásosak. Rényi Ádám legfőbb célja az, hogy hatással legyen az olvasóra. Épp ezért választ szinte minden esetben váratlan, meghökkentő véget műveinek, az utolsó szavak nagy pofonként csattannak az olvasó arcán.
A történetekben megjelenő szituációkat leginkább az abszurditás jellemzi, humora gyakran fekete, mint a gödör mélye az éjszaka közepén. Az író szerint Magyarországon hálás feladat abszurdot írni, hisz a történetek félig már készen is vannak, csak be kell fejezni őket.
Az irodalmi délutánon Király Adrián nagyszerű színművész előadásában két novellát is meghallgathattunk, A vértanú felolvasása közben a közönség jelentős része a nevetéstől sírt, de akadtak olyanok is, akik a fájdalomtól könnyeztek.
Az öregedés, a halál témája gyakran visszatér Ádám műveiben, nem ritkán groteszk megközelítésben, elbagatellizálva annak súlyosságát.
Érdekes kérdéseket vet fel ez a szemléletmód, elsősorban azt, vajon az ember túlzottan ragaszkodik az életéhez ahelyett, hogy elfogadná a halált az élet természetes velejárójaként?
Petrovszki Marcsi kérdéseinek köszönhetően nagyon sok érdekességet megtudhattunk a novellásköteten túl magáról a szerzőről is. Például, hogy Rényi Ádám gyerekként szállodaportás szeretett volna lenni, mégpedig azért, mert nagyon frusztrálta, hogy nem tudott fütyülni, és irigykedve figyelte a sípjukkal taxit hívó portásokat Budapesten.
Az író elárulta, életének épp egy olyan korszakát éli, amikor a be nem teljesült vágyait, álmait szeretné valóra váltani.
Ez nem azt jelenti, hogy szállodaportásnak áll, viszont azt megfogadta, hogy időt szán néhány zongoraórára. Azt is megtudtuk, ha nem a kommunikáció és az írás műfajában dolgozna, akkor valószínűleg a vendéglátásban keresné a boldogságot.
Rényi Ádám novelláiban olyan karaktereket elevenít meg, amelyek mindenki számára ismerősek lehetnek a mindennapi életből. Általuk bizonyítja, hogy egy hétköznapi környezetben is találhatunk izgalmas emberéleteket, érdekes történeteket.
A novellák jellemzője, hogy a szerző az első perctől kezdve szándékosan félrevezeti olvasóját. Végigsétál vele a rossz úton, majd otthagyja őt a szakadék szélén.
Ettől olyan izgalmasak és mélyre hatók ezek a művek, melyek elolvasása után legalább annyi időt kell szánni az emésztésre, mint a fogyasztásra.
Király Adrián szenzációs tolmácsolásában a Bentley Gyulán című novellát is meghallgathattuk, majd zárásképp egy harmadik novellát kisfilm formájában ismerhetett meg a közönség.
„Az Osztálytalálkozó volt az első novellám, azóta csak hanyatlom. Azt azóta sem tudtam megugrani.” – mondta Ádám, bár szerintem sokan vitatnák kijelentését.
Mindenkire máshogyan és más erővel hatnak a történetei, minden olvasó azt hasznosítja belőle, amire neki épp szüksége van. A szerző elárulta, az ő személyes kedvence például a Kampó, de nem találkozott még senkivel, aki ezt a novellát emelte volna ki a harmincból. A beszélgetés végén az orosházi közönség szinte kígyózó sorban várta, hogy dedikáltathassa a szerzővel a megvásárolt kötetet. Körülbelül harmincan lehettünk. Vajon mindannyiunknak más lesz a kedvenc?
Képek forrása: Justh Zsigmond Városi Könyvtár
