Bereczki Bianka, a Táncsics Mihály Gimnázium egykori tanulója gyerekkora óta szaval. Tavaly nem sikerült a Nemzeti VERSeny döntőjébe bejutni, idén azonban ott van a legjobb 32 között a Nemzeti Színházban.
A Nemzeti VERSenyt 6. alkalommal rendezik meg idén. A verseny három fordulós, a harmadik az élő szuperdöntő, ahova a legjobb 32 kiválasztott versenyző kerül be a zsűri döntése és a közönségszavazás alapján. Ezt megelőzően a versenyzőknek videoklip formájában kellett egy verset feldolgozniuk – Bianka versfilmjét ide kattintva nézheti meg.
A VI. Nemzeti VERSeny döntőjét itt nézheti meg, Bianka a harmadikként lép színpadra:
A műsor visszanézhető a Nemzeti VERSeny hivatalos Facebook-oldalán.
A versenyt megelőzően pár nappal ezelőtt beszélgettünk Biankával, amit végül ezüst minősítéssel zárt.
1. Miben volt másabb ez az év felkészülésben az előzőhöz képest?
– Az elmúlt év szerintem mindenki számára egy olyan év volt, amikor egy kicsit visszaesett a hitünk. A tavalyi verseny nagyon fontos volt, akárcsak az idei, de valahogy azt éreztem amikor belevágtam, hogy sikerülni fog. Emlékként a Kazinczy versenyek jutnak eszembe, amikor több évnyi próbálkozás után sem adtam fel és azt mondtam, hogy megcsinálom, ugyanis bennem van, csak elő kell csalni. Az egyetemi éveim alatt elértem azt, amire a mai napig a legbüszkébb vagyok: a Kazinczy érmet, a vele járó oklevelet és emlékplakettet. Hallgattam a belső hangot, ami azt súgja, hogy az idei év az enyém lesz. Maradandót szerettem volna alkotni és a visszajelzések alapján úgy érzem, hogy sikerült.
A versklip – amiért külön köszönet Melega Krisztiánnak, Rosta Tibornak és feleségének Katának – így készült, hittel és mérhetetlen nagy profizmussal
2. Melyik verset viszed a döntőbe és miért?
– Az első választás Babits Mihály – Húsvét előtt című versére esett, azonban ezt idő közben meg kellett változtatnom, mert hosszabb lett volna, mint a megengedett 4 perc, így Radnóti Miklós – Himnusz a békéről című versét fogom szavalni. A vers “újraválasztása”, igencsak feladta a leckét, mert adott témákon belül kellett gondolkodni. Az idei év Pilinszky János éve volt, az ő versével jutottam be a középdöntőbe, a vírushelyzetre való utalás, a változás, a verskippel valósult meg, Rakovszky Zsuzsa – Egy más világban című versével, amit igazán magaménak éreztem, szerintem ez nagyban segített, hogy a videó is olyan legyen, amire sokan fognak emlékezni, ha mondhatom ezt.
A harmadik vers, az újrakezdés költészete, azért választottam Radnótit, mert vele és a verseivel is könnyen tudok azonosulni és át tudom élni, bele tudom élni magam a világába.
Ez a vers, a békéről szól. “Mert egyszer béke lesz. Ó, tarts ki addig lélek! Védekezz!” Úgy gondolom, az utolsó két sorban benne van minden.
3. Mit jelent számodra ez a verseny, hogy ismét jelentkeztél? Esetleg ez többről szól?
– A szavalás, a vers szeretete már egészen kicsi korom óta jelen van az életemben. Amikor az első Ki mit tud?-on kiálltam a színpadra, sírva rohantam le, mert lámpalázas voltam. Ekkor Imre Juli, az akkori drámapedagógusom tartotta bennem a lelket és a visszaküldött a színpadra, hogy igenis meg tudom csinálni, csak álljak ki és képzeljem azt, hogy a nézők “káposzták”, második osztályos voltam. Akkor is megcsináltam és azóta, számtalan versenyen vettem részt, mindig elismertek.
A Táncsicsban, Kaczkóné Korim Olga kísért végig az utamon, 49 vers-és prózamondó versenyen vettem részt (megyei, országos, és egy nemzetközi versenyen), melyből 43-on első helyezést, míg a többin második, harmadik helyezést értem el.
Ez a valami bennem van, szinte a lételemem. Most, hogy a Nemzeti Színház színpadára állhatok, már csak a tudat is, a lehetőség is büszkeséggel tölt el. Bármi is történjen vasárnap higgadtan, nyugodtan fogok a színpadra állni és a legjobbat fogom kihozni magamból.
Meg akarom mutatni magamnak és mindenkinek, aki támogat és velem tart az élő döntő során, hogy az életben vannak olyan dolgok, amikért érdemes küzdeni és az álmainkat nem szabad feladni. Napokig nem hittem el, hogy bejutottam, hogy sikerült és ott állhatok majd azon a színpadon, ahol számtalan nagy nevű művész mutatta meg tehetségét.
Mindenkinek köszönöm, aki bizalmat szavazott nekem és hitt bennem, de úgy gondolom, hogy a legnagyobb feladat még csak most következik és meg szeretném mutatni, hogy nem hiába, hogy igenis méltó vagyok erre a feladatra.
Kiemelt kép: Melega Krisztián/dronstudio.hu
