Még csak 23 éves, mégis annyi tapasztalat van mögötte, mintha már legalább ennyi évet töltött volna a zenész szakmában. Bárzongorista, mellette két zeneiskolában tanít és három zenekarban játszik. Azt hiszem, Csikós Nándornak minden megadatott, amit csak megálmodott.
Nándi ritkán jár a viharsarokban, élete, munkája ma már teljes egészében Budapesthez köti. De ha van egy jó kis Örökség koncert, akkor örömmel száll be a kocsiba és utazik haza szüleihez Csanádapácára, és ilyenkor nem felejti el meglátogatni rákóczitelepi barátait sem. Sok emlék köti Orosházához is, de ő már rég túlnőtt ezen a városon. A fővárosban néhány év alatt sikerült valóra váltania álmait.
– Ha nincs a Kőbányai Zenei Stúdió, teljesen más életet élnék ma. Nem lennének zenekaraim, barátaim, nem lenne zenei pályám. Lehet, ha itt lennék Békés megyében, hétvégente hobbi szinten összejárnánk a barátokkal zenélgetni, főállásban pedig hentesként dolgoznék, mint édesapám. Félre ne érts, akkor sem lenne rossz életem. Mégis az tesz igazán boldoggá, ahogyan most élhetek. Néhány éve bárzongorista lettem, a párommal létrehoztunk egy duót, és bejutottunk egy elit szállodai körbe. Magyarország ötcsillagos szállodáiban játszunk, köztük a Four Seasonsben, a Kempinski Hotelben és a The Ritz-Carlton Szállodában. A Sofitel Szálloda állandósai lettünk volna, ha nem zárják be a járványhelyzet miatt. Imádom ezt csinálni, a jazztől a popon át a soulig mindent jászunk – mesélte.
Nándi azt mondja, nagyon nehéz ebbe a körbe bekerülni. Rengeteg tapasztalatra van szüksége egy jó bárzongoristának. Ő a legjobb kezekből került ki, hisz a Kőbányai Zenei Stúdióban az az Esze Jenő tanította meg a szakma csínjára-bínjára, aki a Hilton Szálloda zenei vezetője volt tíz éven át.
– Oda kell figyelnünk a vendégekre, fel kell ismernünk például, milyen nemzetiségűek ülnek előttünk. Ha spanyol szót hallunk, akkor tudjuk, nem egy Ed Sheeran dalba kell belekezdenünk, hanem a Besame Muchoba. Ezt tényleg holtig lehet tanulni. Azt mondják, egy jó bárzongoristának 1500 számos a repertoárja, én most tartok körülbelül 150-nél. Jenő bácsi azt mondta, nem nehéz ez a szakma, csak kell hozzá úgy cirka 40-50 év tapasztalat – tette hozzá mosolyogva.
Az utóbbi pár hónapban Nándi szólózongoristaként is elkezdett dolgozni, jelenleg a Budapest Frida Cafféban játszik heti rendszerességgel, a jövőben pedig a hamarosan megnyíló Hard Rock Hotelében hallhatja őt a nagyérdemű. A fiatal fiú a Peter Kovary & The Royal Rebelsben is játszott, a zenekar azonban sajnos nemrégiben feloszlott. De ahogy azt tudjuk, amint bezárul egy ajtó, nyomban kinyílik egy másik. Így van ez Nándi életében is, hisz pár hónapja a Dánielfy Gergő és az Utazók banda tagja lett. Mellette Magyarországon egyetlen criminal funk bandjában, a Hutchky & Starsban is zenél.
– A koncertek mellett két zeneiskolában tanítok, a magánban 6 éves kortól oktatok egészen felnőttkorig, (van 75 éves diákom is), az államiban pedig kifejezettem általános iskolás gyerekekkel foglalkozom. Rengeteget tanulok a növendékek által. Nagy kihívás 9 órától egy jazz-zongoristának órát adni, majd 10-től pedig egy hatéves kisgyereknek, aki nemrég látott először zongorát – tette hozzá.
Nándi szeretné belevinni az improvizációt a „tananyagba”. Ő az a fajta tanár, aki igyekszik mindenkiből kihozni a saját megfogalmazását. Azt vallja, ez az egyik legjobb dolog, hisz a zene az a közös nyelv, melyet az egész világ beszél. Szerinte mindenkiben ott rejlik ez a képesség. A fiatal zenetanár tudja, egy zeneiskolai képzés nagyon fontos, de nem ad meg minden tudást. Ő maga 6 évesen kezdett el zongorázni Kaszaperen, a Tótkomlósi Alapfokú Művészeti Iskola kihelyezett intézményében Láda Mihály szárnyai alatt. Egy év után azonban otthagyta a képzést, és csak 13 évesen kezdett el újra zeneiskolába járni.
– Újra elkezdett érdekelni ez a hangszer, de leginkább csak YouTube videókon keresztül gyakorolgattam. Aztán édesapám biztatására visszakerültem Láda Misihez. Bevettek az Örökség zenekarba, 13 évesen ott álltam a színpadon. Hihetetlen érzés volt. Egész az érettségi előtt döntöttem úgy, zenei pályára megyek. Gyorsan be kellett pótolnom jó pár évet, mert addig igazából jártam is zeneiskolába, meg nem is. Nem tettem tanszaki vizsgákat, nem jártam be az estekre, le voltam maradva a szolfézzsel, az alapvető háttérismeretekkel. Láda Misivel aztán heti négyszer összeültünk, és este 9-ig tanultunk, hogy sikerüljön Kőbányára a felvételim. Nagyon hálás vagyok neki a töretlen biztatásért és a sok segítségért. Nélküle nem biztos, hogy sikerül. Közben feljártam hetente egyszer Esze tanár úrhoz is magánórára. Fantasztikus ember ő is. Felhívtam ismeretlenül, hogy segítene-e nekem felkészülni a felvételi vizsgára. Azt mondta, jövő héten mehetek hozzá gyakorolni. Soha sem kért pénzt az órákért – mesélte.
Mikor Nándi felkerült Budapestre, a szakmaiság volt az első a számára, így mindenképp a legprofibb zenészekkel akart együtt játszani. Aztán sok emberrel összeismerkedett, és gyorsan át is esett a be nem tartott ígéretek sorozatán. A csalódások után rájött, az a legfontosabb, hogy szeresse azokat, akikkel együtt muzsikál. A nagy öregek is azt mondják: Úgy válassz magad mellé zenésztársat, hogy a koncert csak másfél órán át tart, de az út akár hat is lehet.
Fotók: Horváth Bence
