Búcsú Gyuró Istvántól – Dr. Blahó János írása.
Mély fájdalommal értesültünk, hogy Gyuró István grafikusművész, az iskola Primus díjas polgára és mecénása életének 83. évében eltávozott közülünk.
Kiemelkedő tehetsége már diákkorában megmutatkozott: az 1955/56. tanévben a rajz Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen első helyezést ért el.
1963-ban végzett a Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika szakán. Tanárainak, mestereinek Kerti Károlyt, Kádár Györgyöt, Ék Sándort, Máté Andrást tartotta.
Az 1960-as években rézkarcokat, egyedi grafikákat készített. Az 1970-es évektől hazai és külföldi ipari-kereskedelmi kiállítások grafikáinak tervezését és kivitelezését végezte. Filmplakát-, embléma-, képeslaptervekkel jelentkezett, az utóbbi években pedig a komputergrafikák világában merült el.
Alkotásai kifejezetten élénk, egyedi és letisztult szín- és formavilágot képviselnek. Színei életszeretetet, életigenlést, hullámzó, összefonódó formái játékosságot, alkalmazkodóképességet, empátiát sugallnak.
Bár munkája döntően Budapesthez kötötte, ott is telepedett le, ugyanakkor mindvégig kötődött a szeretett alma materéhez és városához. Több alkalommal is kiállított szülővárosában és iskolájában. Mintha valamit érzett volna, rendelkezett művészeti hagyatékáról. Életművét megosztva Orosházának és a Táncsics gimnáziumnak ajánlotta fel.
Közvetlensége, barátságos, sziporkázó egyénisége vonzotta az embereket. Amikor visszatért Orosházára és az alma materbe, ott tudtak folytatódni a beszélgetések, ahol korábban abbamaradtak. A példaértékű életpályáját elismerő „Primus inter pares” díjat az öregdiákok javaslata alapján 2018-ban kapta meg.
Gyuró István „homo ludens” és elkötelezett humanista volt egy személyben. Grafikai alkotásain keresztül, legyen szó akár komputergrafikáról is, sosem tudta félretenni igaz, lírai énjét. Nagyon vártuk az őszt, hogy a gimnáziumban állandó kiállítás formájában közösen megálmodjuk és berendezzük képeiből a grafikai kiállítást. Ő ezt alázattal és hálával egyszerűen úgy nevezte, Gyuró Pista köszönete az alma maternek.
Örökifjú kisfiús fizimiskája és életvidámsága azt sugallta, hogy még sok-sok évig meghatározó „jelenség” lesz ismerőseinek életében. Sajnos az élet forgatókönyve gyorsan felülírta megdöbbenésünkre elképzeléseinket, vágyainkat, terveinket.
Kedves István!
Munkásságodat, egész életutadat az alázattal és tehetséggel végzett szolgálat és szeretet jellemezte. Márai Sándor szavaival búcsúzunk és zárunk örökre a szívünkbe:
„Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. Ember vagy, tehát ember módra és az emberek között kell élned!
Ember módra élsz, ha igazságosan élsz. A halálos ágyon csak akkor pihensz nyugodtan, ha mindennap, minden öntudatoddal, az igazságot szolgáltad.”
Ez volt életfilozófiád egyik vezérlő elve, amelyet konok következetességgel megtartottál életutadon. Nem epigonként éltél és alkottál, nyomot hagyóvá váltál. Művészként és emberként is lámpás voltál és maradsz számunkra.
Az Orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Kollégium közösségének nevében
Dr. Blahó János
intézményvezető
