Nem volt kijelölt útja, a megérzései és persze bizonyos események is irányították. A Városházi Galériában kiállított képek is Gulicska Lőrinc megérzéseinek termékei.
Nem szokványos, realisztikus képek. A geometrikus elemek, vonalak sokasága mellett emberi alakokat, különböző élőlényeket, tárgyakat fedezhetünk fel, és minél tovább nézünk egy képet, annál több mindent. Azt mondhatjuk, hogy a fantázia világába vezetnek minket.
Aki Gulicska Lőrinc alkotásait nézi, csodálatos és meglepő dolgokat láthat, és szabadjára engedheti a fantáziáját. Elgondolkozhat azon, hogy számára mit üzennek a vonalak, formák, mert ezek mellett a képek mellett el kell időzni.
A művész, az első „jó irányú” vonalakról így beszélt egy korábbi interjúban:
– A jelentősebbek a Táncsics iskolában születtek. Hidvégi Lajos volt a rajztanárom. Mindent jól megcsináltam, de festeni nem tudtam. Egyszer mérgemben szétkentem a papíron a festéket, ez a „kép” viszont tetszett neki, mert ő nem kedvelte a realista ábrázolást. A harminc fős osztályban húsznak én rajzoltam meg a feladatát. A tanár úr nyilván tudta ezt, de jó nevelőként nem leplezett le.
A kiállítás megnyitója előtt Gulicska Lőrinc elmondta, különleges ez az alkalom: – Sok kiállítás megnyitón vagyok túl, de ez különleges, hisz lakóhelyemen kívül nem igen volt tárlatom. Különleges azért is, mert testvéremmel, Valikával együtt nyithatjuk meg – emelte ki a művész.
A tárlaton szerepel egy 7 képből álló sorozat 4 darabja, amiknek az a különlegessége, hogy zene is tartozik hozzájuk. A zenéjüket a művész unokaöccse, ifj. Makula Győző (Neorus) készítette. Az első képet neki szánta ajándékba, azon hangjegyek voltak. Ez inspirálta a fiút, aki ehhez és még hathoz szerzett zenét. A kiállítás október 22-ig látható a Városházi Galériában
