Mindig örömmel adunk hírt róla, ha valamelyik orosházi „hazánk fia” sikereket ér el. Különösen igaz ez, ha az illető egy szárnyait bontogató, fiatal tehetség. Az orosházi zenész srác – Farkas Illés – ez utóbbi kategóriába tartozik.
Illésről legutóbb tavaly decemberben olvashattunk az OrosCafén. Akkor – olvasóink lájkjainak is köszönhetően – sikerült egy internetes szavazáson dobfelszerelést nyerni az Orosházi Fúvószenekar legfiatalabb tagjának. Mi történt azóta? Erről beszélgettünk, az azóta Szegeden tanuló ifjú zenésszel.
– Mi történt veled a dobszerkó megnyerése óta?
– Nagybátyámmal hazahoztuk Pest mellől a dobot, és karácsonyra – ha még nem is az én szobámban – de össze is volt rakva, gyakorolhattam rajta. Később a testvéreim elmentek Budapestre és enyém lett az egész szoba, gyakorolhattam a fúvószenekari számokat, meg különböző dalokra doboltam.
– Most, nyár végével nagyot változott veled a világ…
– Igen. Az itthoni iskolát szegedi váltotta fel, az itthon lakást pedig kollégium. Szegeden a Deák Ferenc Gimnázium tanulója lettem média szakon szeptember elsejével. Kollégiumban lakom. Az eddigi benyomások mind pozitívak. A kolesz jó, a szobatársak – négyen vagyunk egy szobában – jó fejek. A suliról még nem igen tudok beszámolni, még nagyon friss a dolog, de azért jelentkeztem ide, mert jó és erős giminek írták le, illetve mert szeretem Szegedet.
– Azt hallottuk, hogy rögtön belecseppentél a színház világába is.
– Igen, egy kicsit. A szegedi Pinceszínházban készülünk egy ifjúsági musical előadásra. Itt főként korombeliek játsszák a szerepeket – köztük én is – és néhány felnőtt. A mi korosztályunknak szól a darab, amelynek drog ellenes üzenete is van. Ebben szerepet is játszom és dobolok is. Van jó néhány szám, amiben élőben kell dobolnom. Izgalmas. Kicsit sűrű az élet és jól be kell osztani az időt a próbák és a suli, valamint a tanulás között, hogy egyik se legyen a másik kárára. Amikor hét végén hazajövök, akkor tudok az orosházi fúvószenekarral próbálni.
– Mik a terveid a jövődet illetően?
– Konkrét terveim nincsenek, inkább csak álmaim. Szeretném elérni, hogy abból élhessek, amit szeretek, vagyis egy zenekarban dobolni. Gondolom, az idő előrehaladtával majd ez konkrétabb formát is ölt.
