Mint arról beszámoltunk, az orosházi Szél Anna bronzéremért birkózhatott az oroszországi Ufában rendezett junior világbajnokságon. Nem sikerült az éremszerzés, ötödikként zárt. A Spartacus kiválóságával itthon beszélgettünk.
Az eredetileg tervezett hat versenyzőből ketten megsérültek, így négy fős volt a magyar női küldöttség, mely kisebb-nagyobb bonyodalmak után megérkezett Ufába. Anna az 59 kilósok közt indult. Hozta a súlyát, nem volt probléma a mérlegelésnél.
– Úgy éreztem a verseny előtt, hogy az EB-vel ellentétben most kihoztam a felkészülésből a maximumot. Az első ellenfelemről nem tudtam semmit. Apa nézett utána, de nagyobb nemzetközi eredmény nem fűződik a kirgiz lány nevéhez. Izgultam persze, de végül simán sikerült hozni a meccset. Örültem, hogy jól ment és laza tudtam lenni a szőnyegen. A következő, török ellen ugyan ez volt a helyzet. Sikerült taktikusan végig birkózni azt a meccset, jöhetett az elődöntő – kezdi a beszámolót Anna.
Elődöntős, belorusz ellenfelét már ismerte, tudta, hogy jó. Mint mondja, ehhez mérten rettenetesen izgult is.
– Ezen a meccsen valahogy úgy éreztem, mintha nem is én lennék a szőnyegen. Mire feleszméltem, pikk-pakk véget ért a meccs. Ez a meccs volt az első óriási pofon. Ilyenkor gondolja azt az ember, hogy innen már nincs lejjebb. És aztán jött a bronzmeccs. Ezen egy olyan kazah lánnyal birkóztam, akit a papírforma alapján simán meg kellett volna vernem. Így is indult. Tizenöt másodperc alatt levittem és meg is pörgettem néhányszor. Nyolc nullás vezetésnél meg akartam csinálni még azt az egy pörgetést, amivel véget ért volna a meccs. Vétettem egy hibát. Rá kellett volna még szánnom két másodpercet, hogy szorosabb legyen a fogás. Bele tudott fogni és tus lett belőle. Legalább is a bírók szerint, mert visszanézve látszik, hogy csak az egyik vállam volt lenn. Utána akivel csak beszéltem, ahány birkózót megkérdeztem, mindenki azt mondta, hogy elindította volna azt az utolsó pörgetést. Nem sikerült és hatalmas sírás lett a vége, de tanultam ebből is – idézi fel a versenyt az orosházi kiválóság.
Páli Sándor edző a szőnyeg mellett izgulta végig a versenyt. A nagy sírásra ő is emlékszik.
– Mind a két lány zokogott, mint a záporeső. A kazah örömében, Anna pedig épp ellenkezőleg. Szakmai szempontból nem hibáztatható, mert megpróbálta befejezni, kicsit jobban kellett volna koncentrálni. Tanult belőle, ez a lényeg. Most már előre kell nézni és készülni az U23-as és a felnőtt versenyekre. Remélem Anna felnőttben is válogatott lesz és jövőre a budapesti Európa-bajnokságon is sok örömet okoz szurkolóinak – teszi hozzá az edző.
