Az egykori kiváló orosházi birkózó, Kiss Gergely is figyelemmel kísérte az olimpia versenyeit, különös tekintettel a birkózók szereplésére. Vele beszélgettünk a tokiói történésekről, de Pekingről is.
Gergő is azt vallja, hogy az olimpiát nem lehet egy lapon emlegetni pl. egy világbajnoksággal, de más versennyel sem.
– Mitől ennyire más az olimpia?
– Először is attól, hogy csak négy évenként rendezik meg, aztán a kijutás is borzasztó nehéz. A világbajnokságra, adott súlycsoportban minden nemzet küldhet egy versenyzőt, amihez „csak” a hazai válogatókat kell megnyerni. Az olimpián adott egy szűk keret, amelybe nehéz kvalifikációs sorozat végén juthat el az ember. Tizedannyi az esélye, hogy bekerülhess. Gyakorlatilag aki bejut az olimpiai versenyre, az kivétel nélkül esélyes a győzelemre is. Apróságok döntenek. A másik fő különbség, hogy egy világbajnokságon csak az adott sportág versenyzői vannak ott, míg az olimpián minden sportág legjobbjait nézheted, találkozhatsz velük. A versenyzőknek máskor nem igen adatik meg, hogy saját nemzetük más sportágat űző sportolóinak szurkolhassanak. Aztán azt se felejtsük, hogy ezt mindenki nézi, az is, aki egyébként nem kísér figyelemmel minden sporteseményt.
– A tokiói olimpia előtt tippeltél-e a magyar birkózók eredményeire?
– Különösebben nem, hisz mondtam, aki ide kijut, az esélyes. Annyi azért volt, hogy Szöcsinek (Lőrincz Tamás) megjósoltam a győzelmét. Említette, hogy olimpia után meglátogatnak családostul, de mondtam neki, hogy ezt ne ígérje, mert megnyeri az olimpiai bajnoki címet és nem fog ráérni a közönség találkozók miatt. Nagyon boldog voltam, amikor sikerült neki.
– Élőben néztél minden birkózó mérkőzést?
– Őszintén szólva a hajnaliakat nem. A délelőtti közvetítéseknél a vállalkozásomban kis időre megállt a munka. A kollégákkal néztük, én pedig kommentáltam nekik, hogy mi történik, mert vannak olyan dolgok, amiket csak az tudhat erről a sportról, aki benne volt.
– Mi a véleményed a magyar olimpiai csapat szerepléséről?
– Az éremtáblázaton egy ilyen kis nemzetnek, ilyen előkelő helyen végezni óriási teljesítmény és eredmény, különösen, ha megnézzük, milyen országokat előztünk meg. Vannak olimpiák, amikor jobban kijön a lépés, és vannak, amikor nem. Pekingben, ahol én is voltam, pl. sokkal gyengébb eredmény született. Ez egy fokozottan nehéz verseny volt, hisz előtte a sportolók másfél évig szinte egyáltalán nem tudtak versenyezni. Így még értékesebbek azok az aranyak, ezüstök, helyezések.
– Hogy látod a magyar birkózás helyzetét?
– Úgy érzem, hogy a szabadfogás stagnál, a kötött pedig fejlődik. Nagyon bízom benne, hogy a most indult birkózó akadémia munkája ad majd egy újabb lökést mindkét fogásnemnek. Meggyőződésem, hogy ahol a legjobb fiatalokkal a legjobb edzők dolgoznak és az anyagi és egyéb körülmények is adottak, az csak jót eredményezhet.
(Kiemelt képünkön: Kiss Gergő a híres pekingi Madárfészek stadionban. A fotókat Kiss Gergely bocsátotta rendelkezésünkre.)
