Egy igazi ötkarikás élményben volt része azoknak, akik a Petőfi Művelődési Központ soron következő TereFere programját választották október 5-én. A beszélgetés vendégei ezúttal a tokiói olimpia hősei, Lőrincz Tamás és Lőrincz Viktor voltak.
Ugye nézitek magyarok? Ugye látjátok? Ugye halljátok? – tette fel a kérdést körülbelül két hónappal ezelőtt az olimpiai birkózóközvetítés, azon belül is Lőrincz Tamás döntőjének utolsó másodperceiben a kommentátor, Mohay Bence. A 34 éves sportoló ugyanis aranyéremmel koronázta meg eredménytelennek éppen addig sem mondható pályafutását a kötöttfogású kategória 77 kilogrammos mezőnyében (és lett a magyar birkózósport 20. olimpiai bajnoka). Másnap testvére Viktor is követte a példáját, ő a 87 kilogrammosok között menetelt a döntőig és szerzett egy gyönyörűen csillogó ezüstérmet.
A két birkózó október 5-én Orosházára látogatott, a Petőfi Művelődési Központ által szervezett TereFere programsorozat keretében érkeztek a városba. Mint mondták, most elsősorban a pihenés játssza a legfontosabb szerepet az életükben, mégis nagyon aktívan töltik a mindennapokat. Szívesen fogadják az ország különböző pontjairól érkező felkéréseket és idézik fel mindenhol pályafutásukat, legemlékezetesebb pillanataikat vagy éppen Tokióban tapasztalt élményeiket.
– Azóta már persze visszanéztem a döntőt, de még most is libabőrös érzés, annak ellenére, hogy már eltelt két hónap. Megmondom őszintén, amikor látjuk egymásnál az érmeket, még mindig olyan hihetetlen, de egyben fantasztikus érzés. Szeretnénk kiélvezni ezeket a pillanatokat, a meghívásokat, de természetesen mindig igyekszünk mi is ezeket a programokat egy kötetlen közös beszélgetéssé alakítani – árulta el Tamás.
Az érdeklődők így az esemény címéhez méltón egy igazi Ötkarikás beszélgetést láthattak, ahol még a kezdés előtt egy véget érni nem akaró tapsvihar fogadta a testvérpárt. Mint mondták, ez bőven pótolta a közönség hiányát Tokióból. A beszélgetés során természetesen az ötkarikás élmények is szóba kerültek, de elmesélték a vendégeknek, hogyan vezetett az útjuk először a birkózóterem felé, mik voltak a legnagyobb sikereik eddigi pályafutásuk során, valamint azt is, hogyan lett belőlük 2018-tól kezdve katonasportoló. Felidézték többek közt a válogatott edzőtáborok viszontagságait vagy a 2006 Európa-bajnoki győzelmet, amivel Tamás annak idején junior korúként berúgta a felnőtt korosztály ajtaját.
Mivel Tamás négy, Viktor pedig két olimpián vett
részt, ezért természetesen szóba került az ott átélt élmények összehasonlítása
is.
– A pandémia miatt ugye most bőven voltak változások az eddigiekhez képest, de
így is fontos volt, hogy az olimpiai hangulat a nyomás ilyenkor ne vigye el a
sportolót. Nyilván ott voltunk egymásnak és támogattuk a másikat és persze az
is fontos volt, hogy Tomi egy ilyen szerepléssel indítsa ezt az egészet, hiszen
ez nekem is lendültet adott ahhoz, hogy amit elterveztünk, azaz a két érem
összejöjjön.
Nálam mondjuk a német Denis Kudla egy külön kitérő volt. Amellett, hogy meglett az érem, még nagyobb öröm volt, hogy őt a döntő felé vezető úton le tudtam győzni és vissza tudtam neki vágni olimpián is az öt évvel ezelőtti véleményes mérkőzésünk után. Előtte már készültem rá, hogy mi lesz akkor, ha mi Japánban is összefutunk, és milyen állapotba szeretnék akkor kerülni. Fontos volt, hogy ez ne zökkentsen ki az aznapi fókuszomból, sportpszichológus segítségével koncentráltam a feladatra és szerencsére azt vettem észre, hogy ez a szituáció inkább őt lepte meg – idézte fel Viktor.
Bátyjához hasonlóan egyelőre ő is szeretne egy kicsit feltöltődni, a családjával több időt tölteni, mielőtt dönt pályafutása folytatásáról. Mint mondta, rájuk is fér, hiszen a legutóbbi olimpiai ciklus az ismert okok miatt nem négy-, hanem ötévesre nyúlt. Végül a közönség soraiban helyet foglaló orosházi birkózók, edzők is feltehették kérdéseiket nekik.
