A fiatal orosházi egyetemista a kézilabda meccsek után vízilabda mérkőzéseket is közvetített.
Kéri Martin évek óta az OFKSE kézilabda csapatának főszurkolója. A fiatal egyetemista februárban mikrofonra váltotta a szurkolói dobot, kedvenc csapatának mérkőzéseit élőben közvetítette a facebook csatornán. A produkció olyan jól sikerült, hogy néhány napja már nemcsak kézilabda mérkőzést, hanem vízilabda Európa-bajnoki összecsapásokat is közvetített.
Martin, Te mindenhez értesz?
– Inkább úgy mondanám, hogy elég sok fajta sportág érdekel, leginkább a labdajátékokat szeretem. Kiskorom óta követem a különböző sporteseményeket, akár a tv-ben, akár a helyszínen, nagyon szeretem azt a légkört, azt a hangulatot, ami egy ilyen rendezvényen van.
Hogyan kerültél a medence szélére?
– Korábban már meséltem arról, hogy az OFKSE NB I-es mérkőzéseit én közvetítettem az orosházi sportcsarnokból, hiszen a Covid miatt minden zártkapus volt. A felkérés pedig innen ered, hiszen a Szentesi Vízilabda Klub és az OFKSE között már évek óta szorosabb kötelék húzódik, így a szentesi vezetőség is követte a mérkőzéseket online és felfigyeltek rám. Majd június elején csörgött a telefon, hogy szpíkert keresnek a szentesi U15-ös női vízilabda Európa-bajnokságra és rám gondoltak. Először el sem hittem, nagyon meglepett a megkeresés, sosem dolgoztam még ekkora kaliberű rendezvényen közvetítőként, de természetesen elfogadtam az ajánlatot.
Mi volt a konkrét feladatod?
– Alapvetően két feladatom volt az Eb-n. Az egyik, egy általános szpíkerkedés, az elején bemutatni a csapatokat, felkonferálni minden hivatalos személyt, a meccs közben bemondani a fontosabb eseményeket, például gól, kiállítás, stb. Teszem hozzá, mindezt angolul, hiszen ez egy nemzetközi torna. Ezenkívül volt még egy feladatom, ami egy kis magyarázatra szorul. Tudniillik a teljes torna zárkapus volt a Covid miatt, hogy védjék a fiatalokat. Ebből kifolyólag a szentesi fürdő strandján felépítettek egy óriás kivetítőt, amin az összes mérkőzést élőben lehetett követni, így a szülők, barátok, strandolók nem maradtak le semmiről, ami bent az uszodában zajlott. És itt jött az én második feladatom, ami azt jelentette, hogy amikor a magyar lányok játszottak, akkor egy folyamatos, magyar nyelvű kommentálással végig közvetítettem a mérkőzést a magyar közönségnek. A magyarok meccsein tehát mindig dupla feladatom volt: angolul és magyarul is beszélni. Ezen kívül egyébként minden mérkőzést online is lehetett követni az MVLSZ oldalán, ott azonban a magyar kommentálás nem volt hallható, csak a benti uszodai hang.
Milyen visszajelzést kaptál?
– Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, legyen az egy hivatalos személytől, vagy egy arra járó nézőtől. Úgy láttam, szinte mindenki meg van velem elégedve, ami a legfontosabb egy kommentátornak, hiszen ha a közönség jól érzi magát, akkor én is.
A magyarok sikeresen szerepeltek, de a hangulatot gondolom beárnyékolta a zárt kapus rendezés.
– Ez így volt, sajnos az igazi hangulat elmaradt a tornán, ami azért is fájó, hiszen azon kívül, hogy a magyarok hazai pályán játszhattak, még meg is nyerték a tornát és biztos vagyok benne, hogy felrobbant volna a lelátó, ha ez teltház előtt történik. Mi ott bent az uszodában csak az edzők és a csapatok kiabálását hallottuk végig. Őszintén remélem, hogy a kivetítőnél jó volt a hangulat és mindenki jól érezte magát. Mutattak néhány képet, videót a kinti hangulatról, kb. 30-40 ember mindig volt a magyarok meccsein, a döntőn még többen.
Hogyan tovább?
– Egy szpíker szerintem sosem tudja előre, hogy mi a következő lépés, csak „sodródik az árral”. Ez a felkérés is a semmiből jött, örömmel elvállaltam és nem zárkózóm el a jövőben sem bármi hasonló jellegűtől. Megmondom őszintén, szeretem ezt csinálni, egyre jobban érzem magam közben, viszont szeretem azt az egyetemet is (SZTE-GTK), ahol jelenleg tanulok. Elsődleges célom, hogy azt elvégezzem, utána pedig majd látjuk, hogy mit hoz az élet.
Sok sikert!
– Köszönöm!
