Mindig sok gyerkőc volt náluk, neki is született hat, és mivel sokat volt velük otthon, az unokatesók, szomszéd gyerekek, osztálytársak is gyakran megfordultak náluk délutánonként vagy az iskolai szünetekben. Ezt sosem bánta, hisz ő akkor érzi jól magát, ha élet és hangzavar veszi körül. Ezért is lett SOS-es nevelőszülő.
Új lehetőség nyílt az SOS Gyermekfalvaknál, erre a modellre szolgál remek példaként Dávidné Zábrák Mária élete. Mária három éve lett szuperhős, azóta nevel SOS-es gyermekeket férjével együtt saját házukban, saját gyermekeivel együtt, munka mellett.
– Hat saját gyermekem van, a legnagyobb 39 éves, a legkisebb 15, ő még otthon él, de a főiskolás gyermekem is sok időt tölt még nálunk. Két nevelt gyermekem van, a kisfiam 4, a kislányom pedig 6 éves – mesélte.
„Bántalmazás, elhanyagolás, szegénység, a szülők szenvedélybetegsége vagy halála. A gyerekek többsége ezért kerül ma az SOS-be.” – olvasható a SOS honlapján. Tudta ezt Dávidné Zábrák Mária is, amikor 2017-ben nevelőszülőnek jelentkezett. Volt már tapasztalata hasonló területen.
– Korábban a férjemmel helyettes nevelőszülők voltunk. Ez azt jelenti, hogy olyan gyerekeket helyeztek el nálunk meghatározott időre, akiket krízishelyzetben lévő családokból emeltek ki. Próbálták ez idő alatt – általában 6-9 hónap – helyreállítani a családot, és utána visszahelyezni oda a gyermekeket. Ebben az időben mindketten elvégeztük a nevelőszülői tanfolyamot – mesélte Mária.
A saját gyermekek születése után egy darabig nem vállaltak nevelőszülőséget, de aztán munkájának köszönhetően Mária a Táncsics gimnázium kollégiumában megismerkedett több SOS-es gyermekkel és segítővel. Az a tábor, az a nyár óriási hatással volt rá.
– Belevágtunk, és 2017-ben egy hármas testvérsor került hozzánk. Ők öt hónapig voltak nálunk, de aztán nevelőszülő váltás történt, és 2018 májusában érkeztek meg hozzánk a „mi gyerekeink”. Nagyon kicsik voltak még, a kisfiam 18 hónapos, – nem tudott még járni, beszélni sem ,– a kislányom pedig hároméves volt ekkor – folytatta.
Mária néhány hónapot otthon töltött a gyerekekkel, majd visszatért munkahelyére. Kisfia bölcsis, kislánya pedig óvodás lett.
– Azok a gyerekek, akiket kiemelnek a családjukból, traumát élnek át. Ezt nekünk is kezelni kell, az SOS pedig segít megtanulni, hogyan. Teljesen más a helyzet, mint a saját gyermekeink esetén, ahol születésüktől kezdődően minden pillanatban ott vagyunk és mindenről tudunk. Itt vannak előzmények, amiknek egy részéről informálnak, de nyilván azon túl is nagyon sok olyan dolog történt a gyerekkel, melyről nincs tudomásunk – emelte ki.
Máriát anyának, férjét apának szólítja a két kicsi. Mária azt mondja, ők ezt nem kérték, de szinte már másnaptól kezdve így nevezte őket a lányuk. A kisfiuk soká tanult meg beszélni, mai napig emlegetik, hogy jó ideig „Anaci” volt Marika beceneve. A nevelőanya hozzátette, ha találkoznak az SOS-ben a gyerekek a vér szerinti szülővel, akkor őt édesanyának szólítják.
– Ha igényli a szülő, lehetőség van a találkozásra. A gyakoriságot a gyámügy határozza meg. A gyerekeknek ez nem könnyű, bár a mieink olyan kicsi korban kerültek hozzánk, hogy a kötődés inkább velünk alakult ki – mesélte.
A nevelt gyermekek életébe többféle változás fordulhat elő. Ha a vér szerinti szülők három hónapon túl nem látogatják őket, akkor örökbe adhatók lesznek, viszont az is előfordulhat, hogy a szülők szeretnék, ha hazakerülnének a gyerekek. Igen, itt erre is számítani lehet.
Mária azt mondja, van, hogy a vér szerinti szülőhöz való visszakerülés happy endet jelent, és valóban jó helyen lesz az édes családjánál a gyermek, de olyat is látott már, ahol néhány hónap után ismét gondozásba vették a gyermeket. Mária azt vallja, a vér szerinti család a legjobb a gyermek számára, de nem mindenáron.
– Nekünk az a feladatunk, hogy amíg szükség van ránk, a legjobbat nyújtsuk a gyerekeknek. Ez egy meghatározott időszak. Ha elválunk, azt nekünk is fel kell dolgozni. De nekünk a gyerekeket kell néznünk, azt, nekik mi a legjobb – fogalmazott.
Mária azt mondja, rengeteg szépsége van a nevelőszülőségnek. Nagyon szeretik a nevelt gyermekeit a saját gyermekei is. Úgy véli, a gyerekek szeretettel mindent meg tudnak hálálni, vissza tudnak pótolni.
– Akik odaszánják magukat a nevelőszülőségnek, azoknak fel kell készülniük, hogy ez egy 24 órás „dolog”. Szándékosan nem használom a munka kifejezést, mert az nem jó szó erre. Ez inkább elhivatottság, hivatás. Csak azoknak szabad vállalni, akik nem munkaként tekintenek rá, hanem jól érezik magukat a nevelőszülő szerepben – hangsúlyozta.
Mária hozzátette, minden gyermek más, és ha az idő előrehaladtával sem történik meg a nevelőszülő és a nevelt gyermek között az összehangolódás, akkor is van megoldás. Annyi bizonyos, hogy aki ebbe belevág, az egy szép és nemes tettet hajt végre, hiszen esélyt ad egy gyermeknek arra, amit már születésekor meg kellett volna kapnia: egy életre, ahol biztonságban és szeretetben nevelkedhet fel.
