Szombaton, méltósággal viselt, hosszú súlyos betegség után elhunyt Orosháza egyik legismertebb és legnépszerűbb háziorvosa, dr. Krajczár István.
A szeretett háziorvos 1949-ben Tótkomlóson született és ott járt iskolába egészen az érettségiig. Hetedikes kora óta orvos akart lenni, akkori körzeti orvosuk Chiovini Károly mintájára, aki elmondása szerint egy végtelenül barátságos, jó kedélyű és nagyon rendes ember volt. Családi indíttatás az ő esetében nem játszott szerepet a hivatás megválasztásában. Édesanyja fizikai munkás, édesapja pedig zenész ember volt.
Jó tanuló volt, szerette a biológiát, a számára kevésbé kedvelt tárgyakban pedig szorgalommal, gyakorlással pótolta az érdeklődést. Gimnázium után felvételt nyert a Szegedi Orvostudományi Egyetemre. Az egyetemi évek alatt – édesapja korai halála miatt – ösztöndíj lehetőséget keresett és örömmel elfogadta a Honvéd ösztöndíjat, annak ellenére, hogy a diploma után hat évig katonaorvosi feladatokat kellett ellátnia. Az orosházi műszaki laktanyában végzett munkája mellett a kórház belgyógyászatán, Lakatos főorvos csapatában is vállalt ügyeleteket, pluszban még egy üres körzetet is vitt. A rendszerváltással együtt érkező szabad orvosválasztáskor mintegy háromezer orosházi vitte hozzá a kártyáját.
Szerette a betegeit és azok is szerették őt. Legtöbbjüket név szerint ismerte és nevén is szólította, ha bejöttek a rendelőbe. Orvosi mindennapjairól egy régebbi interjúban a következőket mondta: – A legszebb, a mindennapi közvetlen kapcsolat a betegekkel. A legmegkapóbb az a feltétlen bizalom, amellyel a bajukkal hozzám fordulnak és az egyik legjobb érzés, amikor tudok segíteni ezeken a bajokon.
Betegsége idején – orvos lévén – pontosan tisztában volt annak súlyosságával, de szinte az utolsó pillanatig lelkiismeretesen és örömmel dolgozott, gyógyított.
Dr. Krajczár István búcsúztatása az Orosházi Jézus Szíve katolikus templomban lesz, pénteken (június 25.) 15 órától. A gyászoló család arra kéri a barátokat, tisztelőket, hogy egy szál virággal, a templomban, Krajczár István ravatalánál róják le kegyeletüket, ami után szűk családi, baráti körben helyezik örök nyugalomra az Alvégi temetőben.
