Nem kell szerepet felvennie, ha belép a gyerekekhez a táncterembe. Ízig-vérig táncos ő, látszik ez az öltözetén, a mozdulatain, és ha egy hétköznap reggel a fejébe látnánk falatozás közben, azt is tudnánk, hogy szabad perceiben még gondolatban is táncol vagy koreográfiát ír. Kárai Boriskával beszélgettünk.
A Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola november óta új oktatóval büszkélkedhet. Kárai Boriska heti kétszer utazik le Pest megyéből, hogy az orosházi gyerekeket tanítsa.
– Nem kevés időt töltök utazással, de nagyon szeretem ezeket a gyerekeket. Nehéz összeegyeztetni a tanítást a színházi munkával, mégis úgy érzem, megéri áldozatot hozni. Oda köt az életem, 18 éves korom óta Pest megyében élek, és nem is tervezek hazaköltözni. Pedig jó érzés itthon lenni, Orosházán kezdtem táncolni is Vass Sándor Gergelynél 11 éves koromban. Ez volt az első dolog, amit nem hagytam abba. Előtte sok mindent kipróbáltam, de egyiknél sem éreztem azt, amit a táncnál. Egyszerűen nem tudok róla lemondani. Ez jelenti számomra a mindent. A szakma szerelmese vagyok – mesélte.
Általában, amikor interjúzás közben fotókat készítünk, az alanyok többsége egy szolid mosollyal kedvesen belenéz a kamerába. A Boriskával való találkozásunk első pillanatában kiderült, ő más. Ő ezt is művészien közelítette meg. Már ezen a ponton megtapasztalhattuk, mennyire kreatív, és mennyire ad arra, hogy ami a nevéhez kötődik, az igényes legyen.
– Amikor 18 évesen felvételt nyertem a Táncművészeti Főiskolára, a tanulás mellett dolgozni is elkezdtem. 2014-ben divattánc tanszakon szereztem diplomát, most fejezem be a mesterképzést a Magyar Táncművészeti Egyetem modern táncpedagógus szakán. A Nemzeti Lovasszínház több darabjában is szerepelek, és boldogan mondhatom, hogy idén van szerencsém a Budapesti Operettszínház színészeivel és táncosaival is színpadra lépni Kápolnásnyéken és Tihanyban a Szép nyári nap című darab bemutatóján. Énekes és táncos szerepben, hiszen ez a musical megkívánja, hogy mi táncosok a kórusban énekeljünk. Egy táncosnak emellett színészkedni is tudnia kell. Ezt a sokrétűséget a növendékeimnek is igyekszem megtanítani – mesélte.
Ezen a héten az orosházi művészeti iskola modern tánc tanszakos növendékei nem közönség, hanem kamera előtt mutattak be egy produkciót év végi zárásként.
– Amikor novemberben átvettem a csoportokat, idő kellett hozzá, hogy egymásra hangolódjunk a gyerekekkel. Ők korábban leginkább hiphopot táncoltak, és amikor bevittem nekik Havasi Balázs Tavaszi szél című instrumentális zenéjét, meglepődtek, és bevallom őszintén, egy kicsit nehezen fogadták. Most már viszont bátran merem mondani, hogy az egyik kedvencük lett.
– Kihívás volt ez nekik és így nekem is, de nagyon jól működött a közös munka. Mindig az ajtón kívül hagytunk minden rosszat, a vírust, a külvilágot, a problémákat, és csak azzal törődtünk, hogy létrehozzunk valami művészit, egy olyan koreográfiát, mely mond valamit az embereknek. Ha csak egy picit is megérinti a nézőt, amit lát, akkor elértük a célunkat. Akkor sikerült valamit átadtunk egy kicsit belőlem, és egy kicsit a gyerekekből is – folytatta.
Boriska azt vallja, a művészlelkek tényleg léteznek, az összes rigolyáikkal, napközbeni álmodozásukkal együtt.
– Táncosként koreográfusnak is kell lenned. A színpadon a mozdulatokkal együtt érzéseket is kell átadnod, többek között Martha Graham, a modern tánc egyik legmeghatározóbb alakja is ezt tette, mikor a technikáját megalkotta. Számomra fontos, hogy a gyerekek megértsék az adott mozdulat mélységét. Nagyon izgultam az év végi zárótáncuk előtt, jobban, mint a színházi előadásaimon. Izgultam miattuk, értük, hogy összeálljon minden részlet egy kerek egésszé. Csodálatos dolog, ha kitalálsz valamit, és azt a színpadon viszont láthatod. Előtör belőled ugyanaz az érzés, ami akkor fogott el, amikor a darabot fejben megalkottad. Miközben nézem a gyerekeket, annyira beleélem magam a koreográfiába, hogy valósággal kiráz a hideg. Amikor megvan az a bizonyos pillanat, amikor sikerül megcsinálnunk azt, ami miatt az a produkció megszületett…az valami kimondhatatlan érzés – tette hozzá.
Kárai Boriska tervezi a jövőt Orosházán a gyerekekkel, a következő tanévben is viszi tovább csoportjait. Bízik benne, hogy akkor már közönség előtt is színpadra állhatnak a növendékei, valamint abban is, hogy a jövőben több versenyről is szép eredményekkel térhetnek majd haza.
