Megkapták egyedi ballagó nyakkendőjüket és a tarisznyájukat is a Székács Evangélikus Iskolából ballagó nyolcadikosok. Az utolsó hónapban újra szorosan összekovácsolódtak a közösségek, így fájó volt a búcsú a gyerekek és az osztályfőnökök számára egyaránt.
A különleges nyakkendőkön az iskola neve mellett az osztálynévsor és az osztályfőnök neve is szerepelt. Jó lesz majd sok év vagy akár évtized múlva elővenni ezt az ajándékot, és visszaemlékezni azokra az arcokra, akik e nevek mögött álltak. Elgondolkodni azon, mi lehet most velük, visszaidézni azt, mi mindent tettek együtt annak idején. Mert ha még az utolsó két évben, a járvány miatt nem is töltöttek közösen annyi időt ezek a gyerekek, mint amennyit szerettek volna, azért rengeteg emlék köti össze őket.
Vannak jó páran, akik az iskolától még nem búcsúznak el
– Az általános iskolás évek utolsó hónapjaiba „rondított bele” ez a két hónapos otthonlét – fogalmazott Nagy Róbert igazgató. – Májusban, mikor visszatért a felsősök számára is a jelenléti oktatás, egy hónapja maradt a gyerekeknek és az osztályfőnököknek arra, hogy újra közösséggé rendeződjenek össze. Néhányan elköszöntek ma a Székács iskolától, de nagyon örülünk annak, hogy azért vannak páran, akik nálunk folytatják középiskolás tanulmányaikat. Bízunk benne, hogy azok is visznek magukkal egy keveset útravalóul a székácsos érzetből, akik máshol folytatják az iskolát – fogalmazott.
Fotók: Horváth Bence
A hagyományos rendben ez az ünnepség az iskolában vette volna kezdetét, ahol a teljes közösség előtt ballagtak volna végig a nyolcadikosok. Ez a lélekemelő rész sajnálatos módon kimarad az idei ballagásból, de az iskolavezetés, valamint a pedagógusok bíznak abban, hogy a mostani rövidebb templomi ünnepséggel, és a külön termekben tartott tarisznyaátadóval is méltóképp búcsúzhattak el a nyolcadikosaiktól.
„Összefacsarodik a szívünk”
A megszokottnak mondható tarisznyaajándékok mellett egy különleges meglepetést is átvehettek a gyerekek. Mindannyiukat iskolaképpel lepték meg osztályfőnökök, melyek hátoldalán személyre szóló üzenetek szerepeltek.
– Az enyémbe biztosan, de szerintem sok gyerek szemébe is könnyeket csalt ez a mai ünnepség – Szigethyné Szenteczki Katalin osztályfőnök. – Egy közös út végéhez értünk, melyen járva nagyon sok szép emlékünket szereztünk együtt. Mindkét osztályról elmondhatom, hogy egy kedves gyerekekből összeállt, remek kis társaság volt. Mögöttük ott volt végig a támogató szülői háttér, mely segítette az osztályfőnökök munkáját is. Összefacsarodik a szívünk, ha visszatekintünk az elmúlt időszakra, és arra gondolunk, hogy nem kísérhetjük őket tovább az úton. De hát ez az élet rendje, az osztályfőnökök sorsa – tette hozzá.
Furcsa lesz majd a megszokott arcok nélkül a terem
Benkő Máté ballagó nyolcadikos azt mondja, könnyfakasztó volt számára ez a mai ünnepség.
– Nyolc évet töltöttünk együtt, és nagyon furcsa érzés, hogy pár nap múlva már mindannyian máshol leszünk, és hogy szeptemberben nem találkozunk a megszokott arcokkal az osztályteremben. Én itt maradok a nyelvi tagozaton a Székácsban. Számomra nagyon megnyerő ajánlat volt, hogy emelt szinten tanulhatok nyelvet abban az iskolában, ahová eddig is szerettem járni. Jók a tanárok, rengeteg emlék köt ide, és sok jó programot szoktak nekünk szervezni, úgyhogy nagy örömmel maradok még itt négy évet – mondta Máté.
Az osztálykirándulás még hátra van
A templomi ünnepségre, a szülők, hozzátartozók és pedagógusok színe elé a nyolcadikosok egymás vállára tett kézzel, „vén diákokként” ballagtak be. Van, ami nem változik, mert így teljes tőle az adott ünnepi alkalom.
Fotók: Horváth Bence
Bár a tablókészítés idén egy kis késedelmet szenvedett, a nyolcadikban megszokott programok mindegyikét meg tudták tartani az iskolában. Igaz, a járványhelyzet miatt – a gyerekek nagy szomorúságára – most csak egynapos közös kirándulást szervezhetnek az osztályok, erre viszont néhány nap múlva sort is kerítenek. Ennek köszönhetően még jó néhány szép emléket belehetnek majd a diákok a lelki tarisznyájukba.
