Bánfi Antalt nagyon sokan ismerjük Orosházán. Ki, mint kőfaragó-kőszobrászt tiszteli, a kicsit idősebbek az egykori Dzsuvox és Ördögszekér együttes zenészeként emlékezhetnek rá, de versenytáncosként is szép eredményekkel büszkélkedhet. Ez a mostani történet róla, illetve második – azóta családi ereklyévé vált – saját kezűleg készített gitárjáról szól.
– Tizenhét éves forma srác lehettem, amikor egy alkalommal a Sámsoni utca sarkán, Sándor Laciék házából zeneszó ütötte meg a fülemet. Benéztem az ablakon és az akkor formálódó, később szép karriert befutó Dzsuvox együttest láttam meg próbálni. Sándor Laci, Szula Jani, Göndör, vagyis Tóth Misi, Verebély Vili (később az ő helyét vette át Bonya, azaz Abonyi Zoli) zenélgetett. Mindjárt belém bújt a kisördög, de jó lenne ide tartozni, hisz magam is tanultam zenélni. Igaz, hogy csak hegedűn, de az mindegy. Addig beszéltem, míg bevettek a csapatba. Otthon addig kuncsorogtam, míg vettünk egy gitárt, egy Jolana Tornado nevű, kis piros, fél-doboz gitárt és azzal jártam aztán próbálni. Őszintén szólva nem voltam a hangszeremmel teljesen megelégedve, de hogy valami komolyabbat vegyünk, arra esély sem volt – kezdi a történetet Bánfi Antal.
Közben telt az idő, Anti elvégezte a középiskolát és édesapja mellett a kőfaragó szakmát kezdte gyakorolni. Ahogy akkoriban ez rendszeres volt, hamar megérkezett a katonai behívó. A címben jelzett gitár ideje itt érkezett el.
– A seregben könyvtáros voltam, ami bizonyos szabadsággal is járt a laktanyán belül. Az asztalos műhelyben járva jött az ihlet: majd én csinálok egy igazi jó gitárt magamnak. Hozzá is láttam, hisz akadt megfelelő faanyag (a gitár hangjában nagy szerepe van, hogy a teste és a nyakat milyen fából készítik) és szerszám is. Ott tanultam meg, hogy ha két kézzel fogjuk a vésőt, nem vágjuk el a kezünket. A mai napig meg van a nyoma a tanulságnak. Kifaragtam, kialakítottam, csiszolgattam, vettem rá hangszedőket, húrokat. Nagyon jól sikerült és ezzel zenéltem leszerelés után sokáig a Dzsuvox-ban – meséli tovább hősünk.
Az élet rendje szerint Anti is megnősült, gyerekei születtek és egy idő után fel kellett hagynia a zenéléssel. A pénznek se voltak bőviben és az első, igazi gitár lett az egyik áldozat.
-Úgy voltam, hogy már úgy sem zenélek, a pénz is kell, hát eladtam a gitárt. Fájt érte a szívem, de nem volt mit tenni. Aztán több tíz év telt el és hiányzott az első gitár. Utána mentem. Szerencsére, aki megvette, nem adta tovább, megtaláltam. Lerongyolt állapotban volt. A testen egy nagy repedés, a húrjai leszakadva, festése koszos, hiányos. Telt múlt az idő és mikor Viki lányom nagyfia elkezdett zenélni, akkor határoztam el, hogy az ereklyévé vált gitárt felújítom a számára. Az elmúlt tél folyamán, háromhavi munkával készült el. Újra a régi fényében ragyog és gyönyörűen szól. Szerintem a hatvanéves égerfa anyaga miatt már sokat is érhet – teszi hozzá büszkén.
A családi ereklye most új gazdáját várja. Viki és az unoka, Björn nyáron jönnek haza Franciaországból látogatóba és talán még egy kis együtt zenélés is összejöhet…
