Mindig is irigykedve néztem, mikor egy szép és fiatal hölgyet játszani láttam ezen a hangszeren. Nem azért, mert szeretnék megtanulni gitározni, hanem mert számomra csodás összképet nyújt a kettő együtt.
Különleges benyomást kelt. Talán mert sokkal ritkábban választják ezt a pengetős hangszert a zeneiskolába iratkozó kislányok, mint a kisfiúk. Aki emellett dönt, az a legtöbbször vagány és bevállalós. Ilyen kalandvágyó fiatal lányként látom magam előtt Kohut Petra klasszikus gitárost is. Tanít, mellette zenél, okít és alkot nap mint nap. Művészlélek, de ez nem meglepő, hiszen Kohut Béla képzőművész lánya. Az ő története következik.
Huszonöt éve tanul gitározni. Őt is a híres orosházi hármas iskola nevelte ki, ide járt ének tagozatra, és a Liszt Ferenc Alapfokú Művészetei Iskolában Varga Zsolt növendékeként szeretett bele igazán a gitározásba. Majd, ahogy ő fogalmazott „cikkcakkban” bejárta az országot. A szegedi konzervatórium befejezése után Győrben jár főiskolára, majd a diploma után Pestre költözött, ahol a Weiner Leó Zeneiskolában kapott állást. Azóta is ott tanít, közben pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, vagyis a zeneakadémián is megszerezte diplomáját klasszikus gitárból. Az oktatás mellett az ArTpeggio klasszikusgitár duóban zenél Kató Árpáddal, és alkalomadtán a Folkfonicsban helyettesíti Szabó Csabát.
Villámkérdések következnek. Nincs más dolgod, minthogy az első eszedbe jutó választ megoszt velem. Kedvenc zenekarod?
– II Giardino Armonico. Elképesztő impulzív és kifejező minden egyes zenemű az II Giardino Armonico előadásában. Annak is élményt nyújt és felkelti érdeklődését, akinek a füle nincs a komolyzenére hangolva. Azért esett a választásom erre az együttesre, mert általuk többen is ráérezhetnek, hogy a komolyzene is ugyanúgy lehet szórakoztató, kikapcsoló, felpezsdítő, mint a könnyűzene.
Kedvenc zeneművészed?
– Esperanza Spalding. Azért ajánlom, mert kevesen ismerik Magyarországon a jazz műfajában alkotó hölgyet, aki egy szál bőgővel kísért énekhangjával varázslatos hangulatot tud teremteni.
Kedvenc hangszered?
– Az ének hang. Hangszeresként nyilván a gitárt illett volna megneveznem, de az igazság az, hogy valahányszor énekhang vagy kórus csendül fel egy koncerten, azonnal libabőrös leszek.
Legjobb koncertélményed nézőként?
– Szintén Esperanza Spaldinghoz köthető és egy párizsi koncertjéhez. Ez az esemény egy születésnapi meglepetéshez kapcsolódik ami két álmomat váltotta egyszerre valóra, az előadás ugyanis Párizsban volt.
Legjobb koncertélményed fellépőként?
– A Hámori házban a Folkfonics együttessel. Klasszikus zenészként nagy újdonság volt kikacsintani a könnyűzene világába a Folkfonics zenekar tagjaként. Nemrégiben velük volt egy hihetetlen koncertélményem a közönségnek köszönhetően. Soha nem tapasztalt szeretettel fogadtak és hallgattak bennünket.
Legrosszabb koncertélményed fellépőként?
– Az idő már megszépítette.
Beszéljünk most már tényleg, konkrétan rólad. Melyek a legnagyobb szakmai sikereid, elismeréseid?
– Legnagyobb szakmai sikeremnek azt tekintem, ha élményt nyújthatok gitárjátékommal a hallgatóságnak, a gitár órákon pedig növendékeimnek. Amikor egy koncert után odajön a közönség soraiból valaki és lelkesen meséli, hogy melyik mű tetszett neki leginkább, vagy amikor összeáll egy darab, amit régóta gyakorolunk egy növendékemmel…Számomra ezek jelentik a sikert, amikből napokig táplálkozom.
Volt már olyan, hogy egy hétig nem nyúlhattál a hangszeredhez? Mit éreztél akkor?
– 7 évvel a főiskolai diplomám megszerzése után éreztem késztetést a továbbtanulásra, ekkor felvételt nyertem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre. Ez az időszak eléggé megterhelő volt, sok mindent kellett összeegyeztetnem a teljes óraszámú zeneiskolai állásom mellett. Egy alkalommal, hogy időt nyerjek a következő napra, este 10-kor álltam neki a főzésnek, ám a hagymaszeletelés véres tragédiába torkollott. A mutatóujjam hegyéből sikerült lenyesnem egy darabot, így több hétig nem tudtam gitározni. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy épp egy utazásra készültem, úgyhogy a seb gyors gyógyulását egzotikus éghajlati körülmények segítették.
Van olyan vágyad a gitározással kapcsolatban amit meg akarsz valósítani?
– A folyamatos fejlődésre mindig van igényem. Kató Árpáddal közös ArTpeggio nevű formációnkkal szeretnénk minél több emberhez „elvinni” a komolyzenét a klasszikus gitáron keresztül. Valamint remélem, hogy tanári pályám során még sok tehetséges és különleges személyiségű növendékkel lesz alkalmam együtt dolgozni.
Orosházán is játszottál már a nagyérdeműnek?
– Az ArTpeggioval adtunk már önálló koncertet is a Városi Képtárban, és Apukám kiállításmegnyitóin is többször kaptunk lehetőséget a zenélésre. Ezen kívül a főiskolai diplomámra készülve a Zsinagógában léphettem fel.
Mikor láthat téged az orosházi közönség?
– A vírushelyzet miatt most minden bizonytalan. Apának lett volna ősszel egy kiállításmegnyitója, azon szerettem volna játszani, de hogy ez megvalósul-e, az még a jövő zenéje.
