A hétvégén, azaz az ötmillió beoltott elérése után feloldotta a kormány a járványügyi korlátozások nagy részét. Arról kérdeztük az orosháziakat, melyiket várták a leginkább.
Szemenyei Sárának az élő színházi előadások nagyon hiányoznak már.
– Még ma is tanítok, így a legjobban annak örülök, hogy mehetek órát tartani, és nem kell most már az online tanításhoz folyamodnom. Emellett reményeim szerint az unokáimat és a dédunokámat is többet láthatom majd. A maszk viselése nem volt egy kényelmes dolog, de azért elviseltük. Volt színházbérletem és emellett jegyem más színházi előadásokra is, nagyon várom már, hogy elmehessek rájuk. Szeretek kulturális eseményekre járni, ezek már nagyon hiányoznak az életemből. Néztem online előadásokat, de amit az interneten lehet látni, az nem olyan, az engem nem elégít ki. Most már az ismerőseim körében mindenkinek megvan az oltása, én is megkaptam a legelején, nem is volt semmi problémám. Azt kívánom, most már maradjon így minden, és minél távolabb legyen tőlünk ez a vírus.
Tóthné Herczog Ágnes a legjobban azt várta, hogy közterületen ne kelljen maszkot hordania.
– A maszk levételét nagyon vártám már. Az engem nagyon zavart, ugyanis szemüveges vagyok, és folyton bepárásodott a lencsém. Ha levettem a szemüvegem, azért, ha viszont maszkban hordtam, akkor a pára miatt nem láttam. A többi enyhítés engem nem igazán érint. A kijárási korlátozás nekem nem okozott gondot, én már nem járkálok éjszaka, de annak örülök, hogy a fiatalok most már szabadabban szórakozhatnak. A kulturális rendezvényeket várom már, bár azok meg korlátozás alatt lesznek a létszámukat tekintve. Nekem már van védettségi kártyám. Igaz, még eddig nem annyira éreztem meg az előnyét, de azért örülök neki, hogy már megkaptam.
Szadlis Károlyné azt mondja, enyhítés ide vagy oda, ők azért továbbra is odafigyelnek a távolságtartásra a közterületeken is.
– Én személy szerint annak örülök a legjobban, hogy közterületen nem kell maszkot viselni. Az borzasztó volt, nem kaptunk alatta levegőt. Rendezvényekre nem igazán szoktunk járni, egyedül a Nyári Fesztiválra jöttünk fel rendszeresen. De a mozi, színház az minket nem igen érint. Strandra viszont szoktunk járni az unokákkal, örülök, hogy azok is nyitnak. Van védettségi igazolványunk, túl vagyunk az első oltáson, várjuk a másodikat. Aztán vagy jól döntöttünk, vagy nem, majd kiderül. A távolságtartásra azért mi továbbra is odafigyelünk nemcsak a zárt terekben, hanem a szabad levegőn is.
Seben Lajosnak is megvan már a védettségi igazolványa, melyet használt is már.
– Minden enyhítésnek nagyon örülök, de gondolom nemcsak én vagyok ezzel így, hanem az ország összes lakosa. A maszkviselés nagyon nyűgös volt már, ezt sokakkal beszéltük is, kényelmetlen volt folyton fel- és levenni. Most már nyitnak a fürdők, a múzeumok, a könyvtárak, mindenhová lehet menni. Ez szerintem mindenkinek nagy öröm. Megvan a védettségi kártyám, nemsokára megkapom a második oltásomat is, így most már tényleg bárhová mehetek, akár sportrendezvényekre is. Már a védettségi kártyámmal voltam is kézilabdameccsen. Nagyon örültem, hogy szurkolhattam a fiúknak is és a lányoknak is.
