Nekünk Müller Miklós, a nagyvilágnak Nicolas Muller. Mennyire tisztelik és szeretik Spanyolországban az orosházi származású fotóművészt és munkáit? Talán választ ad erre a kérdésre, ha azt mondom, a fotói abban a madridi Reina Sofía Múzeumban láthatók, melyben Salvador Dali és Picasso festményekkel is találkozhatunk.
A Reina Sofía múzeum mellett most a Madridi Tartományi Levéltár kiállítótermében is megtekinthető Müller Miklós 125 fotója. Akkora érdeklődés övezi a március 26-ban nyílt programot, hogy Marton Ildikó, a KultúrExpress Madridban élő szerkesztője alig tudott időpontot foglalni a tárlatvezetésre.
– Péntek, szombat, vasárnap vannak a tárlatvezetések. Mivel megszűnt a szükségállapot, most már 9 helyett 14 fő vehet részt rajtuk egyszerre. Előre kell időpontot foglalni, de így is nagyon nehéz helyet kapni, és is várólistáról kerültem be – mesélte. – Ezen a kiállításon 26 Magyarországról készült fotó szerepel, melyek kettő kivételével a vidéki életet mutatják be. Főszereplői főként paraszt embereket, akik a földeken dolgoznak vagy épp gátat építenek. A többi fénykép Franciaország, Portugália, Marokkó és Spanyolország tájait, és az ott élőket örökíti meg – folytatta.
Marton Ildikó azt mondja, az orosházi születésű Müller Miklóst a spanyolok is a magukénak érzik. Nem csoda, hiszen a fotográfus több mint 50 éven át élt Spanyolországban. A művész Madridban működtetett fotóstúdiót, melyet nyugdíjba vonulása után a lánya vett át. A huszonegy éve elhunyt, zsidó származású művész részben vallási, részben politikai okok miatt hagyta el Magyarországot 1938-ban. Ezt megelőzően, szegedi egyetemi évei alatt jó barátságot kötött Radnóti Miklóssal, akiről számos remek portrét készített. Sokat köszönhet neki a magyar irodalomtörténet.
Emigrálása után egy évet töltött Franciaországban, majd Portugália, azt követően pedig Marokkó következett a sorban. Utána talált hazát Spanyolországban. Müller Miklóst művészként mindig is az egyszerű ember érdekelte, a szegény paraszt, a nyomorgó, megfáradt munkás. Így volt ez még Magyarországon is, ahol a néprajzkutató Ortutay Gyulával is jó kapcsolatot ápolt, és megmaradt a szegény réteggel való kötelék külföldön is, ahol szintén az ő hétköznapjaikat örökítette meg. Emellett megbízásainak eleget téve útikönyveknek számára, a turisztika fellendítésére sok tájképet is készített.
– Ezen a kiállításon sok gyermekképet találunk, legtöbbjüket munkavégzés közben örökítette meg. Ott van köztük a rőzsét hordó, a gátat építő vagy épp a piacon áruló kisfiú képe. De azért vannak mosolygós, jókedvű gyerekportrék is. Nekem természetesen egy magyar kép, egy fiatal férfi portréja tetszett meg a leginkább. Nehéz ezt megfogalmazni, de ez a magyar arc egyszerűen kitűnt számomra a többi közül. A sok spanyolt között egyből felfigyeltem rá – mesélte Marton Ildikó.
A 125 fotóból nyílt kiállítás május 30-ig látható a levéltárban, és a tervek szerint egyszer majd Budapesten is megtekinthető lesz. Marton Ildikótól azt is megtudtuk, hogy a madridi levéltárban jelenleg 80 ezer Müller Miklós fotót őriznek, főként Portugáliában és Spanyolországban készülteket, köztük számos híres, értelmiségi portréját is, hiszen a művész ebben a műfajban is kiemelkedő volt.
Fotók: Marton Ildikó, KultúrExpress
