Az xtro realm művészi csoport legújabb projektje, az ACLIM! – Klímaképzeleti Ügynökség a klímaválsággal foglalkozik. A háromfős csoport egyik alapítója egy fiatal orosházi művész is. Zilahi Anna a legújabb kiállításukra egy kórusművel készült.
Négy évvel ezelőtt Horváth Gideon, Süveges Rita és Zilahi Anna alapította meg az xtro realm csoportot. A céljuk az, hogy a klímaválság különböző elemeit művészeti eszközökkel megfoghatóbbá tegyék az emberek számára. Az elmúlt négy évben számos kezdeményezésük volt együtt. A legújabb az ACLIM!, magyarul a Klímaképzeleti Ügynökség nevű kiállítás, amit az OFF-Biennále keretein belül rendeznek meg.
– Hét alkotó művészeti projektjét mutatjuk be, ezek mind kutatás alapú munkák. Ez azt jelenti, hogy egy hosszabb távú alkotói folyamat és művészeti kutatás előzte meg. Ezek mindegyike valamilyen módon helyileg és regionálisan érdekes témákkal foglalkozik. Mi is tudjuk, hogy a klímaválság kérdése összetett és mennyire elidegenítő tud lenni. Bénító az is például, ahogy a médiában ábrázolják. Bevett dolog, amikor a klímaválságról van szó, hogy távoli tájak pusztulását nézhetjük végig. Erre válaszul gondoltunk arra, hogy helyi témákkal foglalkozzunk – vázolta fel Anna.
Van már tapasztalatuk hasonló kiállítások megszervezésében, egyik jól bevált módszerük a “mély tárlatvezetés”. Ezúttal is olyan kísérő anyagokat, beszélgetéseket tesznek közzé online formában a kezdeményezés Facebook-oldalán, ami az arra nyitott közönség számára is elérhetővé teszi a műveket.
A június 19-ig tartó kiállításra természetesen Zilahi Anna is készült egy alkotással. Egy kórusművet írt Missa Echologica címmel. Az alkotást alapos kutatás előzte meg, a tihanyi visszhang eltűnésének, elhalkulásának a témakörét járta körbe. Elmondta, a zajszennyezés, a beépítések, a környezeti pusztítás ebben mind közrejátszanak.
– A művem a tihanyi visszhang 19. századi legendáját dolgozza fel: Garay János Rege a tihanyi visszhangról című versében a tó királyának fia beleszeret az aranyszőrű kecskenyájra vigyázó királylányba, aki nem viszonozza a szerelmét. A tó királya ezért megátkozza őt, visszhanggá teszi és elveszi tőle a hangját. Ebben a történetben egyszerre van jelen a környezeti pusztítás és a királylány elnyomása, mert saját véleménye volt a saját életében hozott döntés szempontjából – fogalmazott.
– Van egy filozófiai gondolatmenet, ami alapvetően azt vizsgálja, hogy milyen az ember viszonya a természethez. Ez az ökológiai gondolkodás, aminek több ága van, az egyik az ökofeminizmus, ami azt feltételezi, hogy a környezeti pusztítás, globális szintű kizsákmányolása ugyanabban a logikában gyökerezik, mint a nőkkel szembeni elnyomás. A kérdést valahogy közösen kell megoldani és ez a gondolat közel áll hozzám – tette hozzá Anna.
Így született meg benne az ökofeminista imádság ötelete. A kilenc versszakból álló kórusmű szövegét Anna írta, a zenei részben a Varsányi Szirének kórus segítségét kérte. Vezetőjük, Szári Laura felelt a megzenésítésért.
– Mindegyik versszak egy-egy szimbólum köré épül, amelyek a tihanyi ökoszisztéma szereplői. Például az alga, a nád, a hattyú vagy az iszap. Ezek mindegyikére valamilyen módon a nőiség, a feminitás jelképeiként is tekinthetünk. A műben mindenki kapott egy szimbólumot. Begyakoroltuk, majd felvettük és egy videóban mutatjuk be az elkészült művet. A Hármasban – a mai Vörösmarty iskolában – zenei tagozatra jártam. Büszke énekkarosként örültem, hogy lehetőségem volt erre a munkára – meséli.
Anna szerint jól fogadták az alkotását, sokan érdeklődnek. A videó egyelőre még csak a kiállításon tekinthető meg, de később elérhető lesz az interneten is.
Az ACLIM! mellett jelenleg egy német-koreai filozófus Byung-Chul Han A föld dicsérete című könyvét fordítja, de már a jövőn is gondolkodik. Első verseskötete, A bálna nem motívum óta születtek versei és regényötlete is van. Érdekli például a kert, a paradicsom témaköre.
Abban biztos, hogy a klímaválsággal kapcsolatban nem a veszteségekre koncentrálna, hiszen ha azzal foglalkozunk, hogy mit érdemes megóvnunk, milyen természeti értékek vesznek minket körbe, akkor a bénító érzés helyett a gondoskodást élhetjük át. És ez lenne az első lépés: hogy cselekedjünk.
Kiemelt kép: Bernhard Ludewig / ilb 2020
