Régóta ismerik őt az orosháziak. Huszonévesen karnagyi munkája miatt került rivaldafénybe és az újság hasábjaira, egy éve pedig a Kossuth Lajos Technikum kinevezett igazgatójává választották. Ma sem zenéről, sem iskoláról nem kérdeztük Pörneki Attilát, helyette arra kértük, meséljen el magáról egy olyan történetet, melyet még csak nagyon kevesen hallottak.
– Általános iskolás korom nyarait rendszerint Vésztőn töltöttem a nagyszüleimnél. Ötödikes koromtól kezdve minden júniusban, amint vége lett a tanévnek, felültem a vonatra, és közel három óra utazás után meg is érkeztem a „farmra”. Abban az időben még bátran elengedtek a szüleim egyedül is. Nagypapámék állattartással foglalkoztak, voltak szarvasmarháik, birkáik, baromfijaik, én pedig segédkeztem nekik a munkában. Nagyon vonzott a kis traktor, már körülbelül tizenkét éves koromban meg is tanultam vezetni. Hoztam-vittem a szalmát, a szénát, amit kellett. Hozzáteszem, a szántóföld ott volt a házhoz közel, úgyhogy csak a földutakon mentem a traktorral, forgalomban nem – mesélte.
Aratáskor vitte és zsákolta be a búzát, a zabot, etette a jószágokat, csinálta, amit a nagyszülők rábíztak. Megtanult szárvágóval kukoricát vágni, megrakni szalmabálával a pótkocsit, sőt azzal tolatni is tudott. Nagyon élvezte, iszonyatosan szerette ezt a munkát. Kelt korán reggel és dolgozott egészen estig. Még az sem volt idegen a számára, hogy kézzel fejje meg a tehenet. És épp a tej lett az, ami segített neki elérni kitűzött célját.
A megoldás kulcsa: tejbe kevert kefirgomba
– Szerettem a hasam, gyakran előfordult, hogy kétszer ebédeltem vagy kétszer vacsoráztam, és ez meg is látszódott rajtam. Aztán kilencedik utáni nyáron már kezdett zavarni a túlsúlyom, a mérleg ekkor már egy mázsát mutatott alattam. Megérett bennem az elhatározás, és nagyon drasztikus fogyókúrába kezdtem. A lefejt tejet házi kefirgombával kevertem össze, és azt ettem reggel, délben és este. A bő két hónap alatt több mint húsz kilótól szabadultam meg. Mikor hazaérkeztem nyár végén Orosházára, alig ismertek meg az emberek az utcán – folytatta Pörneki Attila.
A középiskolás és egyetemi évek alatt kipróbálta a konditermet is, majd felnőtt korában megtanult úszni, az utóbbi években visszatért az edzőteremhez.
– Jobb kondícióban vagyok, mint gyerekkoromban. Egészségesen élek, a feleségem is odafigyel arra, mi kerüljön az családi asztalra. Jól érzem magam a bőrömben, sok éve nem is voltam már beteg. Tudatosan figyelek a táplálkozásomra és a mozgásra. Otthon is csinálom folyamatosan az edzéseket, de azért nagyon várom, hogy újra konditerembe járhassak – zárta.
