Győri András cipész úgy döntött, a vírus miatt felszabadult idejét arra szánja, hogy megalkossa élete munkáját. Reméli, az elkészült mű nemcsak neki, hanem a szakmai közönségnek is tetszeni fog.
A Thék Endre-díjas cipészmester már több mint ötven éve dolgozik a szakmában. Győri András a régóta folytatott munkálatok – úgy mint talpalás, sarkalás, béléscsere, fényezés – mellett egy nemes célt is kitűzött maga elé, mégpedig azt, hogy jelentkezik „A szegedi papucs újragondolása” című pályázatra. Megtette ezt két éve is, akkor a 33 pályázóból az első húszban végzett, idén szeretne az első tízbe jutni.
– A nevezők első feladata, hogy május 25-ig beküldjék a bársonyfejű, hímzett papucsaik tervét. Két kategóriában nevezhetnek, formatervező dizájnerek és hagyományőrző kézművesek adhatnak be rajzokat, én természetesen ez utóbbi kategóriában fogok tervet és prototípust benyújtani. Idén már az is elvárás lesz, hogy az elkészült darabok hordhatók, a hétköznapi viseletbe beilleszthetők legyenek, természetesen amellett, hogy esztétikusan jelenítsék meg a törököktől átvett papucs jellegzetességeit – mondta el.
Egy egyedi darab (Fotók: Horváth Bence)
A jelentkezőknek tehát figyelniük kell jellegzetes karakterjegyek megjelenítésére, de a saját ízlésvilágukat is belevihetik a papucsokba, lehetnek azok színesek, látványosak, egyediek. A pályázatban nem szerepel megkötés az anyagokra vagy a technológiára vonatkozóan sem, a lényeg csak az, hogy a nevezők egy hordható és szép szegedi papucsot készítsenek.
Hungarikum újratervezve
A szegedi papucs 2018-ban került fel az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére. Az említett pályázatot először 2019-ben írta ki Népművészeti Egyesületek Szövetsége és a Szegedi Papucsért Alapítvány közösen. A hungarikumok oldalán olvasható, hogy a „Napjaink hagyományos szegedi papucsának készítése sokáig az 1914-ben Szegeden született Rátkai Sándor, a Népművészet Mestere nevéhez fűződött.” Győri András azt mondja, Orosházán is ugyanezt készítette mestere, Juhász Sándor, aki tovább is adta neki eme papucs készítésének fortélyait.
Készülnek a prototípusok (Fotó: Horváth Bence)
– Két éve dédelgetem ezt az álmot, melyet most élettársammal, Keller Erikával együtt valóra is váltunk. Ő hímzi a papucs felső részét, én pedig tervezem és kivitelezem a munka további részét. Eredetit nehéz alkotni, hiszen már Mátra selyemfonalat sem könnyű beszerezni. Ha nem is jutok a legjobbak közé, remélem, azért majd a Helyi Értéktárban megőrzik a munkámat az utókor számára. Alkotásaim a saját, készülőben lévő múzeumomban biztosan helyet kapnak majd. Az otthonomban felállított kiállítóteremben cipészgépeket, -szerszámokat, régi anyagokat és elkészült cipőket találnak majd az érdeklődők – árulta el terveit Győri András.
Mi azért szurkolunk, hogy Győri András szegedi papucsa a legjobb pályaművek közé jusson, és így helyet kapjon a júniusra tervezett kiállításon, melynek a szegedi Szent-Györgyi Albert Agóra ad majd otthont.
