Vámosi Sándor nevével több olvasónk is találkozhatott már, ő volt az a fiatalember, akit a két hete, Orosháza felett lezajlott légi tankolás hogyanjáról és miértjéről kérdeztünk. Ez alkalommal hobbijába, vagyis a spotterkedésbe enged egy kis betekintést.
Mióta vagy spotter?
– Idén lesz 10 éve. 2011. májusban kezdtem el fotózni a repülőgépeket, előtte csak retinaspotter voltam, azaz csak néztem őket és élveztem a látványukat.
Mit jelent konkrétan a spotter kifejezés?
– A spotterek olyan repülésrajongók, akik különösképp érdeklődnek a repülőgépek iránt, épp ezért repterekre járnak, hogy a futópályákon vagy a levegőben megörökítsék azokat, vagy épp utaznak a nagyvilágban, hogy különböző légi gyakorlatokat láthassanak és kaphassanak
lencsevégre.
Tetszik a dzsekid. Mi van rajta?
– Az egyik oldalon a kecskeméti MH 59. Szentgyörgyi Dezső repülőbázis címerét látod, a másikon pedig a Puma század jelvényét. Ez a Harcászati Repülőszázad, a Gripen század jelvénye, rajta a szlogenjük: „Vezérünk a bátorság, kísérőnk a szerencse.”
Fotó: Horváth Bence
Mesélj erről a hobbiról! Hol és hogyan lehet lefotózni egy repülőt?
– Járok a Kecskeméti Légibázishoz is fotózni, de szerte Európában több légi gyakorlatra is. A legnagyobb a Tiger Meet szokott lenni, amit minden évben máshol rendeznek meg. Voltam már Németországban, Spanyolországban, Lengyelországban is, idén pedig, ha minden igaz, Belgiumban lesz. Ez a NATO legnagyobb európai légi gyakorlata.
Mit gondolsz? Hány spotter lehet Magyarországon?
– A magyar spotterközösség még elég szűk, 150-200 fő lehet, akik rendszeresen művelik ezt a hobbit. Többeknek, köztük nekem sincs fotós képzettségem, egyszerűen csak imádom a repülőgépeket, és ez a megszállottság vitt rá arra, hogy időt és pénzt áldozzak erre. Nem könnyű a dolgunk. Óriási távolságra lévő, mozgó tárgyakat fényképezünk, és mi csak a természetes fényre számíthatunk. Ha már poros, szmogos, párás a levegő, akkor felejtős a történet. Nyár közepén pedig a magas napállás miatt délelőtt 10-től délután 16 óráig nem nagyon érdemes fotózni. Egy jó képhez nagyon sok részletnek kell klappolnia.
Szigorú vagy magaddal szemben?
– Talán igen, de így lehet minőségi képeket csinálni. Ha elmegyek egy 4-5 napos túrára, és készítek 5 ezer fotót, abból jó, ha 40-re azt mondom azt, hogy maradhat. Legtöbbször több száz méter távolságokra fényképezek, és aztán vár rám az elkészült kép utómunkája: a legjobb képkockák kiválogatása, az esetleges szükséges szín, fény és kompozíciós korrekciók elvégzése. A képeim egy nyilvános képmegosztón is megtekinthetők, így már több magazinhoz eljutottak. A katonai repüléssel foglalkozó Aranysas magazinban is jelent már meg fotóm, de japán és amerikai kiadványokba is bekerült már néhány. Mindig jól esnek ezek a visszajelzések.
Milyen repülőgépeket fotózol konkrétan?
– Sokféle spotter van, és mindnek más a célja. Én a látványos, jó minőségű képeket szeretem. Főként katonai repülőket fényképezek, de azért van jó néhány utasszállítókról, helikopterekről és sportrepülőkről is. Amit különlegességként kiemelnék, hogy 2013-ban a „Russian Knights”, vagyis az Orosz Lovagok légi bemutatóját is fotóztam Kecskeméten. Az orosz légierő bemutatócsapata szerintem azóta sem járt Európában turnézni.
Van olyan repülőgéptípus, ami ritkaság, de te lefotóztad már?
– Talán az F-4 Phantom a gyűjteményem legkülönlegesebb darabja e tekintetben. Ez egy amerikai típus, ami elég régi, már a vietnámi háborúban is repültek vele. Most már nagyon kevés országban van rendszerben, talán még a görögök és a törökök repülik, de már ők sem sokáig. Egy belga gyakorlat során Florennesben sikerült lencsevégre kapnom egyet. Az nagy élmény volt.
A két héttel ezelőtti légi tankolás nagy eseménynek számított az életedben?
– Az utóbbi években nem volt felettünk tankolás, csak egyszer, tavaly decemberben. Van felettünk egy katonai légtér, ami talán már kevésbé használatos, de régebben sűrűn jártak itt a kecskemétiek is. Általában készültségi gépek jönnek fölénk próbariasztásra. A kecskeméti bázis adja a készültségi szolgálatot, (éles fegyverekkel felszerelt Gripenek), és ha légtérsértés történik vagy egy utasszállító elfelejt rádiókapcsolatot létesíteni a magyar légi irányítással, akkor „ráküldik” őket. Előfordulnak próbariasztások, hisz gyakorolniuk nekik is kell. Ezekről az eseményekről úgy szerezhetünk tudomást, ha a virtuális radaron figyeljük őket az interneten.
Spotterként fotózod a repülőket. De mi a helyzet a repüléssel?
– Utasként voltam már nem egyszer utasszállítón, sportrepülőn és helikopteren is, ha adódik alkalom a repülésre, akkor kihasználom, de bevallom őszintén, én nem lennék elég bátor ahhoz, hogy repülőgépet vezessek.
Mennyire sikerült jó kapcsolatot kialakítanod a légibázisokkal, a pilótákkal?
– Ha spotter-találkozót vagy spottervacsorát tartunk, akkor a kecskeméti repülőbázisról gyakran jön hozzánk vendég néhány ex vagy aktív pilóta személyében. Szívesen beszélgetnek, mesélnek ők is, és a műszakiakkal is ugyanolyan jó a kapcsolatunk. A bázis pedig nem egyszer szervezett már nekünk fotózási lehetőséget, tavaly két éjszakai repülésre is bemehettünk. Remélem, ez a szép hagyomány idén is folytatódni fog. A spotterközösségünkbe rengeteg jó és igaz ember tartozik, akikkel még akkor is nagy öröm találkozni, ha nincs repülőgép a közelünkben.
