Életének minden percét élvezi és azon van, hogy ki is használja azt, amit a jó Istentől kapott. Kihasználja a kapott időt, a tehetségét – legyen szó írásról vagy festésről –, a család nyújtotta örömöt és a kedvesétől kapott inspirációt. Ujfalussy Istvánt otthonában látogattuk meg.
Bár természetesen maszkban érkeztünk, mégis megnyugtató volt hallani, hogy a közel 90 éves író és festő a tavalyi év során – viszonylag kevés tünettel, de – átesett már a koronavíruson. Egy hétig betegeskedett, azt mondja, a sok vitaminnak és a magyar csodacseppnek köszönhetően olyan erős immunrendszerrel bír, melyen nem fogott ki a Covid sem. Valóban remek színben van, ottlétünk alatt is bizonyította hihetetlen emlékezőképességét, és szinte nem győzte megmutatni nekünk az otthonában sorakozó szebbnél szebb alkotásokat.
Fotók: Horváth Bence
– Jól vagyok, és szeretnék még sokáig így is maradni – mondta mosolyogva. – A vírus előtt aktív életet éltünk, jártunk színházba, kulturális rendezvényekre, de sajnos a járvány miatt most nekem is elhalasztották az egyik kiállításmegnyitómat és könyvbemutatómat. Budapesten lett volna a Kárpátaljai Ruszinok Szövetsége szervezésében. Nagyon várjuk, hogy újra lehessen rendezvényeket szervezni.
Ha süt a nap, fest, ha borús az égbolt, ír
Ujfalussy István jelenleg kétlaki életet él. Kedvese miatt gyakran jár Szegedre. Itt grafikákat és akvarelleket készít, a város kiemelt építészeti és természeti csodáit örökíti meg, Orosházán pedig a hely-, idő- és száradásigényes olajjal alkot. Párjával összeköti a művészet. Míg István fest, ő gobelinezik.
Fotók: Horváth Bence
– Ha süt a nap, akkor festek – a háromszáz festményemnek több mint felét elajándékoztam már –, ha viszont szürke az égbolt, akkor írok. Tanítóként, majd iskolaigazgatóként dolgoztam sok éven át. Kárpátalján nevelkedtem, általános iskolában kitűnő voltam hatodikig, aztán hetedikben ukrán nyelvű iskolába kerültem, és csupa hármas bizonyítvánnyal végeztem el ezt az évet. Majd a hetediket újrajártam magyar nyelvű iskolában, akkor már mindenből jelest szereztem. Kedvet csinált a folytatáshoz, hogy elindították az első magyar nyelvű középiskolát. Nem írtam felvételit, mert épp atlétikaversenyen voltam, egyszerűen csak beültem szeptember 1-jén a padba. Az volt a nagy szerencsém, hogy megnyertem azt az ominózus atlétikaversenyt, megyei bajnok lettem 400 méteres síkfutáson. „Maga a bajnokunk?” – kérdezte az igazgató, majd a válasz után egyből fel is vett. Orosz nyelv és irodalom, valamint testnevelő szakos tanár lettem – mesélte.
Számára ez a föld jelenti az otthont
Ujfalussy István 1997-ben került Orosházára. A kisebbik lánya az orosházi kórházban dolgozott, az energikus nagypapa pedig segítette őt, vitte az unokákat az iskolába, a focimeccsekre, és ahová csak kellett. Természetesen ideköltözése után barátokra is lelt, egyrészt a helyi pedagógusok, másrészt az orosházi festők tagjai között. A Mi, orosháziak című könyvben is helyet kapott. Azt mondja, nagyon jól érzi itt magát, nem is menne el ebből a városból sehová. A felesége is itt van eltemetve.
– 1999-ben lettem magyar állampolgár. Számomra ez a föld a haza. Az otthonunk nemcsak a szülőföldünk lehetünk. Én itt vagyok itthon – emelte ki.
Fotók: Horváth Bence
A festő képeit csodálva az általa kifejlesztett technika rejtélyeibe is betekintést nyerhettünk. Az újítást sok évtizeddel ezelőtt a szükség szülte. Ujfalussy Istvánnak az 50-es években nem volt anyagi lehetősége olajfestéket vásárolni, kedve, energiája és inspirációja viszont volt az alkotáshoz.
– A palettán maradt olajfestéket nem mostam le, hanem szétkentem és a száradás után egyszerűen lekapartam. Ezeket a tarka, színes festékdarabokat szórtam rá a készülőben lévő képeimre, melyektől azok még inkább térbeli hatást keltettek – árulta el.
A mai napig alkalmazza ezt a különleges technikát, mely által festményei már első látásra egyediek és eredetiek. És ha csodálójuk belegondol készítésük titkába, talán még izgalmasabbnak hatnak majd azok a számára.
Fotók: Horváth Bence
