Yahya még csak második osztályos, de már tele van a szobája serlegekkel, érmekkel és oklevelekkel. Pedig a tavalyi évben a vírus miatt alig volt néhány verseny, amin részt tudott venni, és ez a helyzet sajnos ez idáig a 2021-es évben sem változott. Akkor mégis hogyan csinálja?
Tehetséges diákokat bemutató sorozatunk e heti részében a református iskola egyik kiválóságát ismerhetik meg az olvasók. Yahya kitűnő tanuló, aki azt mondja, minden tantárgyat nagyon szeret, és bárhogy kérem, nem tud egy olyat sem kiemelni, ami kedvesebb lenne a számára a többinél. A suli mellett van azonban valami, amire úgy sejtem, még a tanulásnál is szívesen szánja idejét: ez a kyokushin karate.
– Négyéves kora óta karatézik – mesélte édesanyja, dr. Alzubiné dr. Méhes Mónika. – A nagy tesója már régóta jár Sihan Zsiga Zsolthoz az OKKSZK-ba, Yahya pedig már óvodásként is gyakran ott volt az edzéseken. Csak nézte-nézte a nagyokat, megtetszett neki ez a sportág, de még pici volt ahhoz, hogy kipróbálja magát benne. Aztán úgy négy éve az edző egyszer megengedte neki, hogy a szőnyegre lépjen. Azóta ott érzi magát a legjobban.
Ritka, hogy valaki ilyen fiatalon eredményes legyen katában
Yahya első versenyére 5 évesen jutott el. „Jóval” nagyobbakkal kellett megküzdenie, de ez nem vette el a kedvét a karatétól. Sőt, egyre inkább a szerelmese lett a sportnak, melynek egyrészt a kumite, azaz a küzdelem, másrészt a kata, azaz a formagyakorlat részében is egyre ügyesebb lett.
– 2018-ban a Romániában rendezett nemzetközi Európa-kupán már a II. helyezést hozta el, 2019-ben több hazai versenyen is remekül szerepelt, igazából mindenhol felkerült a dobogóra, az Európa-kupán pedig küzdelemből és formagyakorlatból is a harmadik lett. Ritka, hogy valaki ilyen ügyes legyen a katát tekintve ennyire fiatalon, hiszen itt óriási önfegyelemre van szükség, és emellett nagyon sok lépést is memorizálni kell a versenyzőnek – tette hozzá az édesanya.
Magasan volt az ellenfél feje, így inkább lábra ment
Yahya és szülei a Diákolimpia országos döntőjén nyújtott teljesítményre tekintenek a legbüszkébben, itt az orosházi fiú küzdelemből I., formagyakorlatból pedig II. lett.
– Nagyon szoros volt a verseny. Az egyik ellenfelem másfél fejjel magasabb volt nálam, de az edzőm azt mondta: „Ha nem tudod a fejét elérni, akkor próbáld meg a lábát rúgni.” Hallgattam rá, és győztem is ellene. Itt is látszik, hogy nemcsak az erő a fontos a karatéban, hanem a kitartás, a dinamikusság és az önfegyelem is – mesélte Yahya.
A vírus miatt eddig tanulmányi versenyre nem igazán tudott jelentkezni a másodikos diák, idén viszont a Zrínyi matekversenyen már megméretteti magát. A szülei nem egy online, levelező versenyre benevezték az idei tanévben, édesanyja azt vallja, ilyen idősen még az a jó, ha Yahya több tantárgyban is kipróbálja magát. Majd idővel eldől, melyikben lesz a legkiválóbb.
A család az első
Édesanyja elmondta, szülőként arra ösztönzi Yahyát, hogy ne csak az elvárt minimumot teljesítse az iskolában, hanem vállaljon be minél több pluszt is. Ideje és energiája úgyis van rengeteg, hiszen egy fáradhatatlan energiabombáról beszélünk.
– A negyedik gyereknek már könnyű – folytatta édesanyja. – Neki csak be kell szívni, amit hall, elég, ha a füle nyitva van. Yahya egy kitartó, célirányos fiú, aki nagyon családcentrikus, igazán büszke a testvéreire.
– Szeretek velük társasozni, kártyázni – vette át a szót cikkünk főszereplője. – Gyakran játszunk Honfoglalót, de nagyon szeretjük a Pánik Labort meg a Sárkányok erdeje társast is. De kinn a szabadban is sokat vagyunk együtt, focizunk, görkorizunk, biciklizünk vagy rollerezünk. Ha pedig egyedül vagyok, akkor szívesen fejtek rejtvényt, és szeretek olyan könyveket olvasni, amikben nyomozni kell. A Mindentudók klubja és az Időgép a kedvenceim.
