Régi csibészek sorozatunkhoz érkezett facebook hozzászólások közt többen is írták, hogy szívesen olvasták volna tovább a történetet. Olvasóink kívánsága parancs, lássuk hogyan alakult egyik “régi csibészünk”, Szél Attila élete.
Egykori „régi csibészt” annak idején, különböző meggondolatlanságok miatt vagy tízszer vitte el a mentő. Aztán, ha teljesen nem is, de megkomolyodott.
Az egy nap alatt ötszörösére nőtt fizetés
Főhősünk a Mezgé elvégzése után a Gödöllői Agrár Tudomány Egyetem mezőgazdasági gépész üzemmérnöki szakán, Mezőtúron folytatta a tanulmányait. Egy nagyon mozgalmas, változásokkal teli időszakba csöppent a diploma után. A rendszerváltás sok nagy cégnél okozott gyökeres változást. Attila a szerencsések közé számíthatja magát, hisz a létszámstop, a leépítések idején sikerült felvételt nyernie az akkori KAZÉP-hez, 1990-ben.
– A diplomaosztó buli után – éppen kijózanodva – mentem be hétfő reggel a céghez, mert üzentek, hogy vagy megyek hétfőn, vagy később ne is menjek. Kereskedelmi előadóként alkalmaztak. A fazekas korongozó gépekkel és a kazánokkal foglalkoztam. Feleségem ugyanott könyvelt. Ez egy bő évig tartott, mert a nagy cég minden egyes részegységéből Kft. alakult. ’91 decemberében egy kanadai tulajdonos és hét magánszemély részvételével megalakult a korongozó gépeket gyártó és forgalmazó Canadatech Kft. Ennek lettem az ügyvezetője. A legnagyobb érdekessége a változásnak, hogy egyik napról a másikra, a december elsejei 9000 forintos előadói fizetésemből, december másodikára 45000 forintos ügyvezetői fizetés lett, anélkül, hogy egy aktát is arrébb tettem volna – meséli a kezdetekről Attila.
Gyerekek és birkózás
Szép lassan, az idők során aztán megvásárolták a tulajdonrészeket és most is – két kollégával – a korongozó gépeket gyártja. Közben jöttek sorra a gyerekek, Dávid, ’93-ban, Balázs ’97-ben és Anna 2001-ben, az ő révükön pedig megérkezett főhősünk életébe a birkózás.
– Dávidnak először a karate tetszett meg, majd megpróbálkozott a focival is, de egyik sem lett igazán testhezálló. Végül az egyik haverjával lementek birkózni. Ez volt az igazi. Később, mikor kb. öt éves lett, Balázs is követte a bátyját, és persze néhány év múlva Anna sem akart kimaradni a birkózó sportból. Én, mint szülő sokszor segítettem az egyesületet, vittem hordtam a gyerekeket és egyszer csak – 2009-ben – megkeresett Jeszenszki P. Laci és a polgármester, Dancsó József, hogy vállaljam el az elnökséget. Azóta vagyok az egyesület vezetője. 2010-ben az egyesületünk az országos rangsorban a harmadik lett. A szövetségnél megismerték az én nevemet is és a 2010-es elnökség választásakor engem is jelöltek és legnagyobb meglepetésemre meg is választottak. Azóta is a Magyar Birkózó Szövetség elnökségi tagja vagyok. Közben a gyerekek is komoly sikereket értek el. Dávid junior válogatott kerettagságig vitte, ma pedig már nemzetközi első osztályú bíró. Balázsnak sajnos nem bírták az ízületei az élsport terhelését, így abbahagyta, Anna pedig jelenleg „A” válogatott kerettag és sok szép eredmény után nagyon szeretne eljutni az Olimpiára – mutatja be életének másik fontos területét Attila.
Lazán, és vidáman könnyebb az élet
Tavaly óta Attila már nagypapa, de igazából nem szeretne teljesen megkomolyodni.
– Ahogy jöttek a gyerekek, jöttek a megbízatások, mind egy kicsivel több felelősséget tettek a vállamra. Próbálom az életet – amikor lehet – a vidámabbik oldaláról megközelíteni. Azt vallom, hogy lazán könnyebb, mint görcsölve. Ha bajok vannak se vagyok az a „rögtön a kardomba dőlök” típus. Könnyedén, humorosan, de amikor kell nagyon komolyan igyekszem – így ötven után – kezelni a helyzeteket. Persze nem mindig sikerül, de azt hiszem ez is természetes – zárja a beszélgetést Attila.
