Több mint tizenöt év után búcsúzott a Diákélelmezés csapatától Gulyás Lajosné, Marika. A régi, nagy csapat egykori oszlopos tagja jó szívvel gondol vissza munkahelyére, kollégáira, ám februártól, közeledve a 65. születésnaphoz, jól megérdemelt pihenését tölti.
– 2005 nyarán végeztem el egy falusi vendéglátással kapcsolatos tanfolyamot, ahol Fejesné Németh Gizike, a Diákélelmezés akkori vezetője tanított. A tanfolyam végén hívott, menjek dolgozni hozzájuk és én örömmel fogadtam el a felkérést, nem is bántam meg. Az eleje nehéz volt, mert a munkát is meg kellett szokni és a pénz is kicsit kevesebb volt, mint előtte a Barneválnál – idézi a kezdeteket Marika.
Konyhalányként kezdte és az utolsó három év kivételével ezt csinálta végig. Előkészít, mindenhová besegít. Ahová a szakács mondja, oda megy. Húst darabol, rántást kavar, párol, süteményt rak be, szed ki.
– Nagyon szerettem a munkámat, akkor is, ha egyébként fizikailag megterhelő volt. Sokszor volt, hogy reggel ötre mentünk, előkészítettük az öt-hat hordónyi krumplit. A hámozóból a daraboló gépbe, aztán onnan az üstbe. Kentük ki a tepsit készült a többi étel. Kilenc után az apró – négy literes – merőkanállal leszedtük a levest. Aztán kipucoltuk az üstöt, közben megérkeztek a gyerekek. Utánuk is leszedtük a mosatlant, elmosogattunk. Hamar eltelt a nap, de fárasztó is volt egyben. A humor, a jókedv a legnehezebb munkanapokon is átsegített – meséli a munkájáról.
Sokszor hét végén sem pihent a konyha személyzete. Rendezvényeket szolgáltak ki, sütötték főzték a báli, lakodalmi finomságokat. Ezekkel a megbízásos munkákkal egészítették ki a nem épp csúcskategóriás fizetést.
– Éltetett a sok rendezvény és aranyosak voltak a gyerekek, akik nap mint nap hozzánk jártak. Az utolsó három évben a vezetésnek köszönhetően a kiosztóban dolgozhattam, ez jelentős könnyebbséget jelentett – emlékezett vissza Marika.
Nem okozott neki különösebb gondot az átállás a „nyugdíjas tempóra”. A hideg téli napokra is talált elfoglaltságot. Hatalmas terítőt hímez kalocsai mintával. Már csak éjjelente „dolgozik”a konyhán. Mint mondja sűrűn álmodik volt munkahelyével és a gyerekekkel. A Diákélelmezés csapatától ajándékként egy kenyérsütő gépet kapott.
– Ismernek, tudják, hogy szeretek sütni és nagy hasznát veszem ennek a gépnek. A sütés mellett a másik szenvedélyem a kertészkedés, mindig örömmel tölt el, ha a virágoskertemre mások is felfigyelnek. Nagy boldogság az is, hogy hat unoka nagymamája lehetek és hamarosan a dédunokám is megérkezik, örömmel veszek majd részt a gondozásában.
