2014-ben daganattal diagnosztizálták, majd gyógyulása után, öt évvel később újabb tumort fedeztek fel nála. Azt mondja, ma már jól van, és ez nagyrészt annak is köszönhető, hogy rendbe tudta tenni a lelkét, és képes az élethez pozitívan állni. Ebben óriási segítséget nyújt számára az alkotás, melyre végre, nyugdíjas korára elegendő ideje is jut. Szénási Józsefné amatőr festővel beszélgettünk.
– Gyerekkoromtól imádtam a művészetet, középiskolás koromban aktívan részt vettem a Fiatal Orosházi Festők szakkörein is. Nagyon szerettem ezeket a foglalkozásokat, rengeteget tanultam a csoport tagjaitól már csak azáltal is, hogy nézhettem őket munka közben. A hozzáértő, segítő szándékú alkotók rávilágítottak a hibáinkra, és ezekből mi, fiatalok rengeteget tanultunk. A mai napig kikérem mások véleményét a képeimről, hiszen azt vallom, több szem többet lát. Most az interneten tartjuk a kapcsolatot, és ha bizonytalannak érzem magam, egyszerűen átküldöm a készülő festményemet egy másik tagnak, hogy segítsen ötletelni, javítani, kívülről látni a képemet, a támogatás pedig sosem marad el – mesélte Jutka.
Szénási Józsefné a húszas éveitől egészen rokkantnyugdíjas koráig nem alkotott. A házasság, a gyerekek, a munka, a halálesetek és betegségek lefoglalták, és erre már sem ideje, sem energiája nem maradt. Pedig mindig is foglalkoztatta a gondolat, vonzotta a festészet, de azt vallja, ezt a hobbit nem lehet kapkodva űzni.
Viruló természet, békében élő állatok
– Így, hogy nem kell napi szinten készenlétben állnom a család és a munka miatt, végre a szenvedélyemnek élhetek. Kirepültek a gyerekek, hat unokám lett, akiket imádok, ők jelentik számomra a boldogságot, de most már van időm arra is, hogy a saját vágyaimra koncentráljak. Nekem úgy kerek az életem, ha festhetek. Imádom az állatokat, a szép tájakat, és mivel nincs lehetőségem arra, hogy kimenjek a természetbe, így leginkább egy-egy fotó adja számomra az inspirációt. Az interneten rengeteg jogdíj nélkül használható képgyűjtemény található, főként ezekből szoktam szemezgetni – folytatta.
Szénási Józsefnét Zsurkáné Benyovszki Piroska indította el újra a képzőművészet útján. A kezdet nem volt könnyű, hiszen Jutka hiába szeretett volna festeni, bő harminc év kihagyás után nem tudta, hogyan is fogjon hozzá. Bár 2010-ben elvégzett egy jobb agyféltekés rajztanfolyamot, és úgy érezte, grafittal bármire képes, színekben mégsem tudott még igazán gondolkozni. Aztán Piroska javaslatára az akrilhoz nyúlt, melybe olyannyira beleszeretett, hogy még ma is azzal fest.
A külföldi csoportokból is érkeznek sorra a pozitív visszajelzések
– Számomra ezek a képek lélekbuborékok. Egyszerűen mert szépek, és mert melegséggel töltik el a lelkemet. Nagyon sok kedves visszajelzés érkezik felém, úgy tűnik, ezt az érzést másokhoz is el tudom juttatni általuk. Az internet jóvoltából tagja vagyok több külföldi amatőr képzőművész csoportnak, ide is fel szoktam tölteni a festményeimet, és óriási pluszt ad, hogy az adminok időről időre értékelik a munkáimat. Nagyon jól tud esni, mikor a több ezer fő közül kiválasztanak, és oklevéllel minősítik egy-egy képemet. Ez már nagy örömömre többször is megtörtént velem. Nekem fontos a visszajelzés. Természetesen az is remek érzés, ha az ismerőseim lájkolják a festményeimet, vagy a szomszédok megdicsérik a lépcsőházban kitett képeimet, de azért mégis más érzés, ha a hozzáértők is azt mondják, megéri folytatni, mert jó úton járok – tette hozzá.
Fotók: Horváth Bence
