Az agysejtek minden eddiginél alaposabb vizsgálatát lehetővé tevő egyedülálló módszer új távlatokat nyithat például az Alzheimer-kór korai diagnosztikájában, folyamatainak megértésében, ezáltal a hatékony terápiák kifejlesztésében.
A világon egyedülálló új módszert dolgoztak ki az agysejtek élettani működésének vizsgálatára az ELKH (Eötvös Loránd Kutatási Hálózat) Szegedi Biológiai Kutatóközpont és a Szegedi Tudományegyetem kutatói. Saját fejlesztésű, mesterséges intelligenciával vezérelt, automatizált mikroszkóprendszerükkel képesek az élő szövetmintán belül bármilyen sejtet megtalálni, az előzetesen definiált jellemzőkkel rendelkező sejteket stimulálni, továbbá a válaszfolyamatok rögzítése révén biológiai információkat gyűjteni.
A módszer új távlatokat nyithat olyan világszerte elterjedt betegségek korai diagnosztikájában, illetve kórfolyamatainak megértésében, mint az Alzheimer-kór vagy a Parkinson-kór, ezzel is támogatva a hatékony terápiák kifejlesztését.
Az ELKH Szegedi Biológiai Kutatóközpont Biológiai képfeldolgozó és gépi tanulási munkacsoportja vezetőjével, dr.Horváth Péter orosházi bioinformatikussal beszélgethettünk.
– A lényeg, amelyen Tamás Gábor professzorral együtt dolgozunk, hogy az agy egyes sejtjeit tudjuk vizsgálni. Az ehhez szükséges elektróda, melyet odavezetünk a kiszemelt sejthez olyan „vastag”, mint egy hajszál századrésze. Egy képzett kolléga évekig tanulja, mire képes lesz az elektródát a megfelelő sejthez juttatni. Ezt automatizáltuk mi. A kifejlesztett módszer a mélytanulásos eljárással, a mesterséges intelligencia legújabb ágával készült. Segítségével három dimenzióban tudjuk megtalálni a sejteket és oda is vezetjük ezt a miniatűr tűt. A sejtek egyedi vizsgálata így festés és egyéb roncsolás nélkül végezhető. Ha valamilyen hasonlatot használok, így az agykutató kollégák általunk kaptak még egy plusz kezet a munkájukhoz – mondja a világon egyedülálló, tíz képzett szakember munkáját kiváltó módszerről dr. Horváth Péter.
A technológia új alapokra helyezheti a gyógyszer-kipróbálásokat is azáltal, hogy lehetővé teszi a sejtszintű gyógyszerhatások követését az élő szövetmintán, tehát számos olyan hátrányt kiküszöböl, ami eddig gátat szabott az egyes sejtek vizsgálatának.
