Kálmán Laca – a legtöbben így ismerik a városban – sokrétű személyiség. Ami talán a leginkább jellemzi őt ebben a sokszínűségben, hogy igazi közösségi ember. Eldőlt ez már a cserkésztáborok alatt is, majd megerősödött a fúvósok közé kerülve, és végérvényessé vált az Oros-Haza Baráti Kört (OHBK) létrehozva. Ő mesél most nekünk.
Talán azt is kevesen tudják róla, hogy ő az OHBK elnöke. Ahogy fogalmazott, az egyesület alapításakor ötletadóként és a társaság motorjaként neki jutott ez a szerep. Mellette már közel 25 éve játszik az Orosházi Fúvószenekarban, melynek közösségi erejéről szintén ódákat tudna zengni. A zenekaron belül a számos barátság mellett nem egy házasság is köttetett – Laca is itt talált rá az igazira –, sőt néhányan a tagok közül még gyermekük keresztszülőjét is ebből a csapatból választották ki.
De térjünk vissza e heti főszereplőnk jelenére. Aktív szerepet vállal családi vállalkozásuk, a Rétesbolt mindennapi működésében, szükség esetén a Körös Mentőcsoport önkéntes tagja, mindemellett főállásban egy drogterápiás intézetben dolgozik. Önismereti tréningek tucatjait tartja, pedig kisgimis korában épp ő volt az, aki nem ment el arra a sulis hétvégi programra, melyen pont ez volt a központi téma.
Az Agro SE meccsét nem lehetett kihagyni
– Az evangélikus iskolába jártam, és az osztályfőnökünk megpályázott egy diákoknak szóló, kétnapos önismereti hétvégét. Kötelező volt a részvétel, viszont mivel a fúvószenekarral épp fellépésünk volt, így tudtam igazolást szerezni, és nem mentem el a többiekkel. Hozzáteszem, nemcsak a koncert miatt maradtam itthon, hanem mert semmiképp sem akartam kihagyni az Agro SE kézilabdacsapat következő meccsét. Abban az évben az összes idegenbeli és hazai mérkőzésen ott voltam, és a tanulmányi hétvége miatt ezt a sorozatot nem szerettem volna megszakítani. Visszagondolva érdekes, hogy pont én maradtam ki ebből a programból, később viszont épp én lettem az, aki a munkája miatt nagyon sok önismereti tréninget tartott és tart ma is – mesélte.
Évekkel később jött a pályaválasztás, és Laca a szociális munkás szakot választotta. A fősulin a büntetés végrehajtás érdekelte, börtönökbe járt intézménylátogatásra. A szakmai nagy gyakorlatát viszont a nagyszénási drogterápiás intézetben töltötte, ami annyira megtetszett neki, hogy 2008-tól a mai napig itt dolgozik szenvedélybeteg ellátásban.
„Annyit tanultam, mint életemben előtte összesen”
– Érdekes, hogy sosem voltam jó tanuló a gimiben, de valahogy a főiskola alatt megváltozott a hozzáállásom. Előtte az a fajta diák voltam, aki inkább korábban érkezett az iskolába, hogy még gyors legyen ideje megcsinálni óra előtt a házit. Ez a jegyeimen is meglátszódott, közepes tanuló voltam, a kettes matematika érettséginek úgy örültem, mint más az ötösnek. Aztán a főiskolán az első szóbeli vizsgám nagy fordulatot hozott. A szociálpolitikától mindenki rettegett, ugyanis ez egy szórótantárgy volt. Én is azért vettem fel elsőnek, hogy legyen időm a vizsgaidőszak alatt akár többször is nekifutni. De aztán annyit tanultam rá, mint életemben előtte összesen, így négyest kaptam rá úgy, hogy még az ötösért is kérdeztek. Ez a sikerélmény nagy lendületet adott a későbbiekhez – mesélte.
Az első nemzeti ünnep, amin nem volt ott
Laca kiskorától kezdve igazi közösségi ember volt. Tagja volt a Mosolygó Miklós vezette 512-es számú Győry Loránd Cserkészcsapatnak, majd jött a tubázás, és vele együtt a sok közös zenekari élmény, aztán pedig az Oros-Haza Baráti kör, mellyel évről évre megszervezték a Városismereti vetélkedőt, a Kötélhúzók éjszakáját és a kamionhúzó versenyt. Tavaly sajnos egyedül az adventi koszorú készítése valósult meg. Az egyesület nevéhez az alapítók egyébként Károlyi Fülöp Béla szójátékát használták fel. Laca szeretettel gondol egykori magyartanárára. Bár az iskolás évei alatt nem igazán voltak egy hullámhosszon, később mégis sokat járt hozzá néhány régi gimis osztálytársával. Jót ettek a Béla bácsi receptes könyvei alapján főzött finomságokból, és elbeszélgettek a város dolgairól. Mert Lacát mindig is érdekelte a közélet, fontos volt számára az érzés, a tudat, hogy orosházi, és az is, hogy magyar.
– Cserkészként, majd a fúvószenekar tagjaként minden évben részt vettem és koszorúztam is az összes állami ünnepségen. Főiskolás voltam már, mikor utaztam a villamoson, és láttam, hogy Szegeden az Aradi vértanúk terén megemlékezés zajlik. Október 6-a volt. Ez volt az első alkalom, hogy nem voltam jelen egy állami ünnepségen – mesélte. – Azóta viszont újra rendszeresen járok az OFZE-vel.
Fotók: Horváth Bence
